Többen kválás, mediációérdezték már tőlem, hogy a válás során mit mondjanak el a gyerekeknek. Volt, aki mindent megbeszélt a 8 éves kislányával. Azt állította, hogy nem hajlandó hazudni a gyereknek, és egyszerűen nem akarta elhinni, hogy ezzel többet árt, mint használ.

Hazudjak?

Kérdezte. Nem, dehogy, válaszoltam. Rengeteg dolgot el lehet mondani egy 8 éves kislánynak, de az nincs közte, hogy anya nem fizet utánad, hogy megint írt egy gyalázkodós levelet, hogy holnap megyünk az ügyvédhez, aztán a mediátorhoz, kíváncsi vagyok, sikerül-e megegyezni. A gyerek ebből egyetlen szót sem ért, tökéletesen érzi viszont a dühöt és az indulatot. Azt is tudja, kire irányulnak a negatív érzések, az okot viszont nem érti.

Mi tartozik a gyerekekre?

1. Kivel fognak élni és hol. 

Amikor valamelyik szülő elköltözik (egyedül, vagy a gyerekekkel), mindenkinek felborul az addigi élete. Megváltozik minden, de a felnőtteknek ez kevésbé váratlan, mint egy gyereknek, főleg, ha a szülők figyeltek arra, hogy „ne a gyerek előtt” veszekedjenek. Ennél a pontnál nagyon őszintének kell lenni, csúsztatás és hitegetés nélkül ki kell mondani, hogy apa vagy anya mostantól máshol fog élni, te velem maradsz/vele mész, de sűrűn találkozunk majd.

Hamis hitegetés nélkül, vagyis nem szerencsés olyasmit mondani, hogy egyelőre még, ideiglenesen, majd meglátjuk hogy alakul. És ha még ők maguk sem tudják? Jogos kérdés. Ha a szülők még nem döntötték el, hogy véglegesen különválnak-e, vagy csak tesznek egy próbát, hogy hogyan jobb, akkor azt kell elmondani a gyereknek, hogy most nem jó nekik együtt, nem akarnak veszekedni, mert az rossz mindenkinek, ezért külön fognak élni. Nem kell magyarázkodni, nem kell elmondani, hogy megpróbáljuk, hátha rendbe tudjuk még hozni, csak a konkrét esemény tartozik a gyerekre, az ok, a magyarázat nem.

92H (1)

Őszintén, vagyis ne állítsunk olyat, hogy semmi nem fog változni, hogy ugyanúgy szeretjük a másik szülőt, mint eddig. Ez nem igaz. Minden meg fog változni, és nem szeretjük ugyanúgy azt, akitől épp elválunk (a barátainknak biztos nem mondanánk ilyesmit, és a gyerekek sokszor hallják azt is, amit a barátoknak mondunk).

A gyerekre tartozik, ha a szülei útjai elválnak, de nem tartozik a gyerekre, hogy miért. Semmi szükség arra, hogy egy kislány, kisfiú megtudja, hogy kibe szeretett bele az anyukája, apukája, hogy az egyik szülője milyen hibát követett el sorozatosan, milyen ígéretét nem tartotta be.

2. Mikor látják a külön élő szülőt és mennyi időre

Fontos, hogy tudják, hogy a másik szülő nem tűnt el az életükből, hogy jelen legyen, amennyire ez megoldható. Mindig el kell mondani, hogy pontosan mikor találkozhatnak vele a gyerekek, és lehetőség szerint kommentár hozzáfűzése nélkül (elvileg jön apád/anyád ekkor és ekkor, de hát nála sose tudni…).

Ha még kicsik, és nem ismerik a napokat, nem tudják, hogy mit jelent a szombat reggel, akkor… a cikk a kölöknet oldalán olvasható teljes terjedelmében >>

Egy gondolat a(z) Válás és a gyerekek”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .