Monthly Archives: július 2015
Mihez kezdjünk egy balhés kamasszal?
Olvastam egy történetet egy 16 éves lányról, aki súlyos önértékelési problémákkal küzdött. Már nem lakott otthon, nagyon sok gondja volt, többször került már bajba. Magával szemben nagyon kritikus volt, tele sötét gondolatokkal a személyét illetően. Az embereket kerülte, lesütött szemmel ült a hátsó padban. Ismerős, ugye? Ismerünk kamaszokat, akik kerülik az embereket, kerülik a szemkontaktust, …
A változás fáj!
Nem lehet elkerülni, nem lehet megúszni, a változás fáj. Az, hogy mennyire, az nagyon sok tényezőtől függ. Mekkora lépésekben haladsz, hány embert érint még körülötted. Sokan már a változás gondolatától visszariadnak, és inkább nem tesznek semmit, bár pontosan tudják, hogy lépniük kellene, mert minden egyre rosszabb lesz. Nemrég felhívott egy anya, aki szeretné, ha megváltozna …
Visszaadjuk őket, tessék!
Örökbefogadtak, de elég volt. Írtam korábban egy cikket arról, hogy két olyan családról is tudok, ahol kitették a gyereküket a 18. születésnapja után (itt olvashatod el: Viszlát, édes fiam!). Amiről most szeretnék írni, az két olyan család, ahol örökbefogadott gyerekek kerültek ismét állami gondoskodásba, bőven a nagykorúságuk előtt. Út az örökbefogadási határozatig Mielőtt elmesélem, hogy …
Tisztelet
Ha tisztelem a másikat, akkor nem kérek tőle olyasmit, amit ő nem akar önszántából megtenni. Ha tisztelem a másikat, akkor elfogadom, hogy vannak dolgok, amikben más a véleménye, mint nekem. Ha tisztelem a másikat, akkor nem tekintem a tulajdonomnak, nem gondolom, hogy tartozik nekem valamivel. Ha tisztelem a másikat, akkor önmagáért szeretem. Ha tisztelem a …