Ne roppanj bele a válásba!

Könnyű azt mondani, ugye? Mert válni akkor is nehéz, ha te kezdeményezted. Válni akkor is nehéz, ha papíron nem is voltatok házasok, de esetleg vannak gyerekeitek. A válás akkor is nehéz, ha az nem egy házasság felbomlása, hanem mondjuk a kedvenc telefonod ment tönkre. 

Az a tapasztalatom a rengeteg válási mediáció után, hogy annak a félnek a könnyebb, akinek már van valami, ami felé tart a válás után. Ez lehet egy új kapcsolat (többnyire az), lehet egy új lakás, egy hobbi, amire végre lesz lehetősége, rég elhanyagolt dolgok felélesztése. Bármi, ami túlmutat a jelen feszült és veszteséggel teli helyzetén. A másik fél, aki egyelőre csak a romokat látja maga körül, jobban szenved talán, vagy inkább úgy fogalmazom meg, hogy többet foglalkozik a veszteségeivel, mindazzal, amit nem szeretett volna megélni, mégis muszáj neki. 

Nem egyértelmű, hogy az a fél éli meg könnyebben, aki kezdeményezte a kapcsolat felbomlását. Láttam olyan párt, akiknél a „kidobott” fél sokkal hamarabb magára talált, pár hét múlva úgy fogalmazott, hogy végre visszakapta az életét, sportolni kezdett újra, lefogyott, felélesztette a régi baráti kapcsolatait, beindult az élete. Kivett egy albérletet, és magára talált. Az exe pedig ezt látva vissza szerette volna csinálni a szakítást, meggondolta magát, napi 10-szer telefonált, folyton üzengetett, míg a másik kénytelen volt letiltani a hívásait. Pedig nem ő akarta a válást, ő még maradt volna, mégis az ő élete telt meg élettel és energiával a szakítás után. 

Mi segít a válási folyamat közben?

  • nézz szembe vele hogy ez van, megtörténik 
  • keresd meg azokat, akik érzelmileg képesek támogatni téged. Meghallgatnak, és megengedik, hogy rosszul érezd magad, elismerik a veszteségedet. Olyan embert keress, aki nem akarja megmondani, hogy hogyan kezeld a gyászod, hanem melletted van és elfogad. Aki nem akarja elbagatellizálni a fájdalmad. Aki nem akarja jobban tudni nálad. (van, aki ezt az elfogadást a mediációs ülésen éli meg, az segít neki tovább lépni)
  • ne csak azon gondolkodj, hogy mit nem szeretnél, próbálj arra is fókuszálni, hogy mit szeretnél! Ez rólad szóljon, ne a másikról, ez fontos. Ha azon jár az agyad, hogy a másik csinálja ezt, mondja azt, lássa be emezt, az biztos, hogy nem visz előre. Nagyon nehéz azt elfogadni, hogy már semmi ráhatásod nincs a másik viselkedésére, döntéseire. Semmi. Két önálló ember lettetek, és az exed már nem veszi figyelembe azt, hogy a dolgai rád milyen hatással lesznek. Ez viszont nem kérdőjelezi meg az együtt töltött idő szépségét, mindazt, amit korábban jelentettetek egymásnak. Erről szól a külön út. Szóval olyan dolgokra próbálj fókuszálni, ami rajtad múlik, és a te életedet viszi előre. Ami segít kilátni a jelen feszült és fájdalmas helyzetéből, amit el szeretnél érni, meg szeretnél élni. Hogyan teljenek a napjaid? Hogyan teljen egy nélküle töltött hétvége úgy, hogy abban jól érezd magad? Mi segít neked ebben?
  • Ha vannak közös gyermekeitek, akkor az ő igényeik felülírják a szülők igényeit. Gondolok itt olyasmire, hogy attól, hogy te haragszol az ő anyukájukra/apukájukra, attól még nekik lehet élő szeretetkapcsolatuk vele. Ha a párod veled szakít, és ezzel a szemedben árulást követett el, ez nem hathat ki a gyerekekre, mert bármilyen furán hangzik is, őket nem hagyta el. Sok könyv és cikk született már arról, hogy jobb-e a gyerekek kedvéért benne maradni egy nem boldog kapcsolatban, és a válasz szinte mindig az, hogy nem. Ettől még nem lesz könnyebb a külön utat választani, de lehet úgy csinálni, hogy a gyerekek minél kevésbé sérüljenek, ezt pedig úgy tudjátok elérni, ha a saját érzéseiteket nem vetítitek ki rájuk, hanem hagyjátok, hogy úgy érezzenek, ahogy éreznek. Nem akarjátok náluk jobban tudni. Lehet, hogy van bennük harag, csalódottság és fájdalom, hisz ők is elvesztettek egy csomó mindent, de ezzel együtt is lehet bennük szeretet és elfogadás mind a két szülőjük iránt. Akkor is, ha szerinted az exed ezt nem érdemli meg. Akkor is. 

Hogyan ne roppanj bele a válásba?

A válasz lehet erre az, hogy nem baj, ha kicsit beleroppansz, hiszen el kell gyászolnod nemcsak a múltat, hanem azt a közös jövőt is, amit elterveztél, amit vártál, amire készültél, és amiben talán biztos is voltál. Nem fog megvalósulni. Ami segít talán az, hogy próbálsz arra gondolni, hogy mi az, ami nélküle is működik az életedben. Ami a tied, te csinálod, és jól csinálod, amiben talán még egy pici örömöd is lehet. Ami apró lépésekkel, de előre visz. Várhatod, energiát ad, talán lendületet is. Közben persze nem kell úgy csinálnod, mintha minden rendben lenne, mert épp semmi sincs rendben. 

ne roppanj bele a válásba

Abban viszont biztos vagyok, hogy ha megkérdezném tőled, hogy mindezzel együtt, hogy most ebben a helyzetben vagy, mi az, ami mégis úgy van az életedben, ahogy azt szeretnéd, hogy legyen, akkor találnál rá több választ is. És még egyet, és még egyet, és idővel egyre többet. Mert képes vagy működtetni a dolgaid, és úgy csinálni, ami neked a lehető legjobb. 

Ha folytatnád ezt a képzelt beszélgetést a valóságban is, itt megtalálsz: KAPCSOLAT

Válás esetén pedig ide kattints.

Ne roppanj bele a válásba!” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Juhász lstvánné Válasz a bejegyzésre

    Nálunk már felnőttek a gyerekek,de még itthon laknak. Azért gondolok a válásra, mint megoldásra,mert nem kívánom végig nézni , hogy a férjem az önpusztító életmódjával szétrombolja a családunkat már 10 éve.Átélt egy nagy traumát és nem tudja feldolgozni. Ennek mi vagyunk szenvedő alanyai. Neki nem mi vagyunk a fontosak, hanem az alkohol!

  2. Gyarmati Katalin Anna SzerzőVálasz a bejegyzésre

    Ez a felismerése lehet az első lépés egy nyugodt jövő felé. Fontos, hogy mi magunk tartsuk a saját határainkat!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .