válás után

Egy válás után levő ügyfelem kérésére írom most ezt a cikket, azt mondta, hogy legyen ez minél gyakrabban téma, halljanak róla sokan, hiszen rengeteg családot, rengeteg gyereket érint.

Az édesanya 4 gyereket nevel egyedül a válás után. Kéthetente hétvégén vannak a gyerekek az apukájukkal, és néha hétközben is elviszi őket. A minta, amivel ott találkoznak mégis sokkal erősebb, mint az övé, és ebbe kezd már nagyon belefáradni.

Milyen mintára gondol?

Arra, hogy apukánál nincsenek szabályok, nincsenek elvárások. Semmit nem kell, de bármit lehet. Sokáig fennmaradni, filmeket nézni (horrort is, igen, még a 9-10 évesnek is), lehet nem fürdeni, nem fogat mosni, és persze nem tanulni. Az iskola nem téma, a beírások, a rossz jegyek sem. Semminek nincs következménye.

szülői minta

És mit hallanak a gyerekek az anyukájukról? Azt, hogy túl szigorú, túl sok a szabály, hogy nem tud lazítani, merev, ne is figyeljenek rá. Az anya szabályainál fontosabb, hogy jól érezzék magunkat.

Az anya nyugtatta magát, hogy vele töltenek el több időt a gyerekek, az ő példája sokkal inkább előttük van, mint az apáé. Ő tartja a határokat, mindenkinek van feladata otthon, és igen, a szaktanári figyelmeztetésnek is vannak következményei. Nem lehet egész nap a gép előtt ülni, nem lehet éjfélig telefonon játszani, hanem 9-kor irány az ágy. Nem egyszerű mindezt egyedül végigcsinálni, újra és újra megküzdeni a gyerekek lázadásával, hisztijeivel, hogy miért is van itt ilyen szigor, amikor bezzeg apánál…

Csinálja, nem is kérdés a számára. Akkor keresett meg, amikor kiderült, hogy az egyik gyerekkel sokkal komolyabb gond van az iskolában, mint azt ő hitte. Bántja a többieket, bántja a gyengébbeket, szemtelen a tanárokkal, főleg a nőkkel, akik szigorúak, és nem engedik meg a lazulást.

Végiggondolta fia viselkedését, és felismert egy mintát, egy olyan mintát, ami őt is érinti. Az apa mintáját. Az apa folyamatosan azt kommunikálja, hogy a szigorúbb, következetes anyának nincs igaza, hogy nem számít, mit mond, hogy annak mi az értelme, és főleg, hogy kinek az érdekében teszi.

Nem számít, hogy a gyerekeknek kell a pihenés, hogy nagyon nem tesz jót nekik, ha 10-12 órát töltenek a gép előtt, hogy nem véletlen a 16-os karika bizonyos filmeknél. Nem számít, hogy a keretek a gyerekek érdekeit szolgálják.

Az apa azt a mintát adja át öntudatlanul is a gyerekeinek, hogy az élet célja az, hogy minden pillanatban lazítsunk és jól érezzük magunkat. És ha ezt valaki másképp gondolja, az hülye, attól el kell válni, arról utána rosszakat lehet mondani, vele szabad rosszul bánni.

Azt a mintát is átadja, hogy akit valaha szerettünk, arról igenis lehet nagyon ronda dolgokat mondani, gyalázkodni.

És a fiú bemegy az iskolába, visszaszól minden női tanárnak, aki azt kéri tőle, hogy tartsa be a szabályokat, hogy küzdjön, hogy erőfeszítéseket tegyen a fejlődéséért, hogy tanuljon, és írjon házi feladatot otthon, hogy ne a szórakozás és a telefonos játék legyen az első. Szemtelen mindenkivel, aki szerint neki nem jár csak úgy a lazítás és a semmittevés. Annak nincs igaza, és azt szabad bántani is. Meg is teszi. Aztán kap egy újabb szaktanárit, de szerinte persze igazságtalanul.

És bántja az osztályból azokat, akiket valaha kedvelt, de már nincsenek jóban. És nem érti, hogy ezzel mi a problémája az anyának. Hogy miért kiabál, miért veszi el a telefont, miért „keménykedik” folyton. Miért nem engedi meg a céltalan heverészést, hiszen neki arra lenne szüksége, és neki az jár.

szülői minta

Az anya eljött hozzám, és azt kérdezte, mit tehet még így válás után?

Nem akarja eltiltani a gyerekeket az apjuktól, ez eszébe sem jut. Ő csak azt szeretné, ha az apa is komolyan venné a saját szülői felelősségét, ha belátná, hogy a gyerekek átveszik azt, amit ő közvetít, és az nem egy pozitív dolog. Persze, nehéz tartani a kereteket, sokkal nehezebb, mint engedni mindent és lazulni.

Ha az apa nem tesz semmi erőfeszítést, ő hogyan várja a gyerekeitől, hogy megtegyék? Hogy küzdjenek? Hogy tanuljanak?  Hogyan várja el, hogy gyerekként belássák, nem ellenük van, nem nekik akar rosszat?

A beszélgetés végére elhatározta, hogy meghívja az apát egy mediációra, üljünk le hármasban. Abban bízik, hogy egy közvetítő segítségével el tudja mondani azt, ami benne van, hogy egy semleges helyen az apa is könnyebben meghallja, hogy nem lesz veszekedés belőle.

Itt tartunk most. Már megvan az időpont, de az anya kérésére még előtte megírtam ezt a cikket. Azt mondta, nagyon sokan vannak hasonló helyzetben, és lehet, hogy ők még nem látják ilyen élesen, hogy a másik szülő mintája milyen gyorsan megjelenik a gyerekek viselkedésében.

A szülőknek muszáj együtt dolgozni, még ha ez senkinek nem kényelmes, akkor is.

Ismerős a helyzet? Te is hasonlóképpen próbálod a másik szülő mintáját ellensúlyozni? Keress meg, beszéljünk róla, gondolkodjunk a megoldáson együtt!

Itt veheted fel velem a kapcsolatot.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .