Ha tisztelem a másikat, akkor nem kérek tőle olyasmit, amit ő nem akar önszántából megtenni.

Ha tisztelem a másikat, akkor elfogadom, hogy vannak dolgok, amikben más a véleménye, mint nekem.

Ha tisztelem a másikat, akkor nem tekintem a tulajdonomnak, nem gondolom, hogy tartozik nekem valamivel.

Ha tisztelem a másikat, akkor önmagáért szeretem.

Ha tisztelem a másikat, akkor nem hiszem, hogy az ő dolga az, hogy az én kívánságaimat teljesítse.

Ha tisztelem a másikat, akkor meghallgatom őt, figyelek arra, hogy hogyan látja a világot, mi az, ami fontos neki.

Ha tisztelem a másikat, akkor nem utasítom el a véleményét, nem kérdőjelezem meg az érzései jogosságát.

Ha tisztelem a másikat, akkor ő ezt érzi és tudja, nem csak a szavak vannak, hogy „dehát én tisztellek téged!”

Ha tisztelem a másikat, akkor elfogadom a változásokat, elfogadom, hogy van, hogy másképp dönt, mint korábban, hogy lehet, hogy idővel megváltozik a véleménye.

Ha tisztelem a másikat, akkor mellette megtanulom tisztelni saját magamat is.

Te kit tisztelsz? És ezt milyen módokon fejezed ki?