És ha nem, miért nem? Mert az olyan nehéz, mert még azt mondják, hogy „beképzelt” és „nagyképű” vagyok. Mert az álszerénység látszólag vonzó. „Á, dehogy vagyok én ügyes, nem is értek én ehhez olyan jól, te biztos ügyesebb vagy…” Rossz hírem van, ez egyáltalán nem vonzó.

A barátnőm részt vett egy tréningen, ahol azt a feladatot kapták, hogy írják össze a munkával kapcsolatos erősségeiket és gyengeségeiket. A vezetők mindenkit megnyugtattak, hogy nem kell megmutatni senkinek, maguknak csinálják, legyenek őszinték. Írtak a nők (bank-szféra) szorgalmasan, amikor elkészültek, a vezető így szólt:

– Megmutatni valóban nem kell senkinek, de most mindenki jöjjön ki, és olvassa fel az erősségeit a többieknek!

A levegő fagyos lett, az energiaszint leesett a mínusz tartományba. Megcsinálták azért hősiesen, kimentek egyenként, és felolvasták a „listát”. Azért az idézőjel, mert a többség 1-2 erősséget tudott mondani (barátnőm 12 darabot írt, és még tudta volna folytatni).

Dolgoznak évek óta, és szerintük csak abban jók, hogy „Azt hiszem, úgy érzem, szeretnek az ügyfelek. Ez az egyetlen erősségem.” Biztos szeretnek, de miért? Mit tudsz te, amit más nem? Miben vagy jó? Nem gondolta a hölgy, hogy oka is van annak, hogy szeretik.

„40 éve itt dolgozom.” Ez tény, nem erősség. Hogy fordíthatnánk át? Például: kitartó vagyok, megbízható, hűséges. Miért nehéz ezt kimondani, elismerni, „bevallani”?

Tudom a választ persze, hiszen én is ebben az országban szocializálódtam, 1980 előtt születtem, mégis úgy gondolom, hogy a boldog, kiegyensúlyozott, kiteljesedett élethez kell az, hogy tudjam, miben vagyok jó.

Ha nem tudom kimondani, hogy ez vagyok én, ilyen vagyok, ebben vagyok jó, akkor hogyan fogalmazom meg azt, hogy mit szeretnék? Hogy mondom el az igényeimet? Hogy mondom meg a páromnak, hogy ezt nem, de azt igen? Mit mondok a gyereknek? Anyukád nem is olyan ügyes, de te nagyon? Nem fogja elhinni.

Vannak gyengeségeink is persze, ugyanilyen fontos azzal is tisztában lenni. Én nem tudok tájékozódni egyáltalán. Begörcsölök és pánikba esem, ha idegen helyen vagyok, és nem tudom, merre kell mennem.

Nehezen tudok mesteremberekkel kommunikálni, az autószerelőktől is félek. Semmi oka, nincs rossz tapasztalatom, soha nem bántott meg egy mesterember sem. Gyengeség, amin lehetne változtatni. Tudom, hogy miben fejlődhetnék, mert tudom, hogy miben nem vagyok jó.

Az emberi kapcsolatok akkor működnek, ha mindenki őszinte. A mediációs esetek nagy része arról szól, hogy két ember nem tudja elmondani a másiknak, hogy mit szeretne. Nem tudja őszintén kimondani, hogy „Nem szeretnék az anyósommal élni.”. Inkább hallgat és tűr évekig, mert azt gondolja, akkor tesz jót, ez a dolga, ezt várják tőle. Miért? Kinek jó, ha nem tudja, mire vágyik a másik? Senkinek.

Aztán történik valami váratlan, felborul az addigi életük, és máris képesek kimondani, hogy mire van szükségük. A másik pedig ott áll, pislog, hogy miért nem szóltál? Fogalmam sem volt!

A végére egy feladat: álljon fel, kedves olvasó, vegyen elő egy papírt, és írjon fel rá legalább 10 erősséget. Még jobb, ha ide írja le a hozzászólások közé (álnévvel is lehet), had tudja meg mindenki, miben jó!

Beszélgetnél arról, hogy miben vagy jó! Írj pár sort ide: KAPCSOLAT!