Amikor két ember házasságot köt, fogadalmat tesznek:

„Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomig vagy holtáig, hitetlenül el nem hagyom, hanem teljes életemben hűséges gondviselője (segítőtársa) leszek. Isten engem úgy segítsen. Ámen.”

mediaciok.hu

Gyermekvédő munkám során több olyan anyukával találkoztam, akik azt mondták, hogy nem boldogok párjuk mellett, de nem léphetnek ki a házasságból, ez van, nekik már ez a sorsuk. Volt, aki csapdában érezte magát, bár ezt nagyon nehezen vallotta be. Az eskü köt, ez igaz, de az esküt jól is kell értelmezni.

A „vele tűrök, vele szenvedek” nem azt jelenti, hogy miatta tűrök, tőle mindent elviselek, miatta szenvedek. Senki nem kérheti egy másik embertől, hogy érte feláldozza magát, hogy tőle mindent elviseljen. A „vele” azt jelenti, hogy együtt, mindazt, ami velünk történik, együtt éljük át, egymás mellett, egymásnak erőt adva. Erre már lehet esküdni, ugye?

Iszik a férjem, de mit tehetnék?

Találkoztam olyan feleséggel, aki 30 éve viselte a férje alkoholizmusát, és mindazt, ami ezzel jár. Kiszolgálta, takarított utána, szenvedett, de nem tett semmit, azt mondta, férje csak neki köszönheti, hogy él, ha ő, a feleség nem lenne, már rég nem élne. Elmondtam neki, hogy ő nem felelős, nem lehet felelős egy másik ember – még ha a férje is az – életéért. Az, hogy iszik, a férje döntése. Ha ő ebben meg akar halni, az is az ő döntése. Neki a saját életéért kell felelősséget vállalni. Ha azt mondja, hogy nem teszi, mert az ő dolga az, hogy a férjével, és ne magával törődjön, az ugyanolyan felelőtlenség, mint az ivás. Egyikük sem döntött felnőtt ember módjára, mindketten elbújtak a saját életük elől. A férj az ivás mögé, a feleség az áldozat szerep mögé.

Mit lehet tenni?155H

Ha van gyerek (minden esetben volt), akkor a gyerek szemszögét kell bemutatni a szülőknek. Mit lát a gyerek, amikor a szülei nem vállalnak felelősséget? Ha a fiúgyerek úgy nő föl, hogy apa pihenésképp ivott, semmit nem csinált otthon, kiszolgáltatta magát, bármit megtehetett, bármi rosszat, semmi következménye nem volt, ugyanezt a mintát viszi tovább, majd adja át ő is a következő generációnak. A fenti esetben a 30 éve ivó férfinak már kamasz unokája van, aki szintén nem vállalja a tettei következményeit, miért tenné, sose kérték tőle, sose látta hogyan kell.

Kilépni?

Nem lehetetlen kilépni ebből az ördögi körből. Valakinek egyszer fel kell állni, és azt mondani, hogy elég. Nem csinálom tovább. Nincs még egy utolsó utáni esély, nincs még egy hamis ígéret, nincs több kifogás, nincs több mentség. Ha magamért nem, a gyerekért muszáj, bár jobb lenne, ha ezt mindenki saját magáért tenné meg.

És most nem a válásra gondolok, mert nem hiszem, hogy ez egy vagy-vagy dolog. Minden hasonló kapcsolatban van olyan, amit az ember legszívesebben megtenne, de nem akar nagyon kegyetlen lenni, inkább megsajnálja a másikat, és enged.

Mire gondolok? Ismerek olyan feleséget, aki nem engedi be a házba a férjét, ha az túl sokat ivott. Nem érdekli, mit mondanak a szomszédok, nem érdekli, hogy milyen hideg van odakint. Ismerek olyan feleséget is, aki beengedi a házba, de semmivel nem szolgálja ki. Nem takarít utána, nem visz neki egy pohár vizet sem. Amikor iszik, vállalja, hogy másnap rosszul lesz, és ha kell, négykézláb csúszik ki egy pohár vízért. Akkor is, ha épp vendégek vannak náluk. Felnőtt férfi, tudta, hogy mit csinál, amikor előző nap felemelte a poharat.

137H

A határ mindenkinél máshol van, de mindenkinél van valahol. Nagyon nehéz következetesen végigvinni, főleg, mert nagyon kevés példa van erre a környezetünkben. A kívülről jövő nyomás is a tűrés irányába hajtja az embereket, hiszen már anyjuk, nagyanyjuk is ugyanígy élt, és mindenki tisztelte a környezetében amiatt, hogy mekkora áldozatot hozott a családjáért. Csakhogy a családnak – és főleg a gyerekeknek – nem áldozatra van szükségük, nem is arra, hogy „jajj, tartsuk a látszatot, hiszen mit fognak szólni, ha kiderül, hogy…”

A családnak legalább egy felnőtt emberre van szüksége. Valakire, aki azt mondja, hogy az én családom pedig nem fog így élni. Az én családom képes tartani a határait, képes megvédeni a gyerekeket, és kiveti magából azt, aki rombol, aki rossz példát mutat – de befogadja azt, aki változtat, aki vállalja a tetteiért a felelősséget, aki azt mondja, hibáztam, de vége, és be is tartja a szavát.

Amikor két ember házasságot köt, fogadalmat tesznek. Ha betartják, ha valóban együtt, egymás mellett állva mennek végig az éveken, nagyon boldog öregkor vár rájuk.

Ha bármelyik pontnál magára ismert olvasás közben, ne feledje, hogy ki lehet lépni a rögzült játszmákból, lehet változtatni. Keressen fel, hívjon bizalommal, beszéljük meg, hogyan! Kapcsolat felvétele itt.

Ha beszélgetni szeretne egy szakemberrel, kérje az orientációs beszélgetés lehetőségét. Szánjon rá 60 percet, hogy kiderüljön, merre tovább, milyen lehetőségei vannak, szükség van-e mediációra, vagy elég a tanácsadás.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .