Egy édesanya kérdezte ezt tőlem egy konzultáción. Azt már tudja, hogy kamasz lányát többet kell dicsérnie, azt is tudja, hogy nem az elért eredményt, hanem a megtett erőfeszítést kell jutalmaznia. De mi jön utána?

Mi a következő lépés? Mi jön a dicséret után?

Erre egyszerre könnyű és nehéz válaszolni. Egy jobb szülő – gyerek kapcsolat jön utána. Ami egy jobb kapcsolat eredménye lehet az viszont olyan messzire vihet, amit nem lehet megjósolni.

Az apa is jelen volt ezen a konzultáción, és a fejét csóválta mindeközben. A lány most 14 éves, szemtelen, tiszteletlen. Nem tartja be, amit megbeszélnek, ez számára elfogadhatatlan, nem lehet bízni benne. Mi okuk lenne bármiért is megdicsérni? Semmi.

Az anya szerint pedig van okuk, ő látja a változást, sokkal jobb most a helyzet, mint volt egy évvel ezelőtt. A szemtelenség őt kevésbé zavarja, bár érteni nem érti. Olyan, mintha a lányuk azt hinné, hogy ők rosszat akarnak neki, és bármit mondanak (ne adj’ Isten, kérdeznek), azonnal támad, azonnal mond valami elképesztő tiszteletlenséget azon a flegma hangján.

Elmondtam nekik, hogy nincsenek ezzel a problémával egyedül. Naponta találkozom kamaszokkal és a szüleikkel, és szinte mindenki ugyanerről számol be. Érthetetlen szemtelenség és tiszteletlenség.

Megvizsgáltuk, hogyan is zajlik pontosan egy ilyen beszélgetés a lányukkal.

1. Felmerül valamilyen probléma, az anya szeretné megbeszélni a lányával. Ilyen helyzet volt az például, amikor megbeszélték, hogy azt a filmet még megnézheti a laptopon, de utána kikapcsolja a gépet, és alszik. Nem tette meg, a film után elkezdett egy másikat. Az anya bement jó éjszakát kívánni, és akkor látta, hogy mi történt.
2. Azt már tapasztalatból tudja az anya, hogy ne akkor akarjon beszélni a problémáról, amikor még benne vannak, hanem valamikor utána, amikor már megnyugodtak. Elvette tehát a laptopot, de nem mondott semmit, csak annyit, hogy később megbeszélik.
3. Másnap bekopogott a lányához, hogy elmondja, mennyire rosszul esett neki, hogy visszaélt a bizalmával. Nyugodt beszélgetésre készült, nem volt ideges, azt is tudta már, hogy milyen következménye lesz a dolognak. (egy hétre elveszi a laptopot)
4. Bement a szobába, elkezdte mondani, hogy neki milyen volt az, hogy nem tartotta magát a megbeszéltekhez, amikor a lány váratlanul közbevág: “Most mit izélsz? Semmi nem történt. Néztem még egy filmet, korán volt még, nem voltam álmos, ne pattogj egy ilyen semmi miatt!” Mindezt flegma és felsőbbséges hangon.
5. Az anya hiába döntött úgy, hogy nyugodt marad, nem ment. Ez a stílus azonnal idegessé tette.
6. Három választása van: 1. nem törődik a lány visszavágásával, és nyugodt hangon elmondja, amit szeretett volna, 2. reagál a stílusra, 3. szó nélkül kimegy a szobából, és nem mond semmit.
7. Ha a második vagy a harmadik lehetőséget választja, a lány kerül ki “győztesen” a vitából, azaz nem lesz következménye az előző esti tettének. Ha a szemtelenségről kezdenek el beszélni, a fókusz máris nem azon van, amit az anya eredetileg szeretett volna, jön egy új téma, a lényeg lekerül a napirendről.
8. Az egyetlen megoldás, hogy képes valóban nyugodt maradni, nem reagál azonnal a stílusra, elmondja a következményt, majd következetesen kitart mellette. 

A flegma stílus az egyik legjobb módszer arra, hogy a kamasz gyerek elterelje a beszélgetés fonalát a lényegről. Nem szeretik és nem is akarják a korlátokat, azzal, hogy meghiúsítanak minden olyan beszélgetést, aminek következményei lehetnek, sokat nyernek – de még többet vesztenek, csak ezt még nem tudják.

Több anya is mondta már nekem, hogy képtelen beszélgetni a gyerekével, mert már előre fél attól, hogy hogyan vág vissza, mennyire lesz szemtelen, és ő nem akar kiabálni, nem akar idegeskedni, inkább hagyja, “nem erősködik”. Megromlik a viszonyuk, nem töltenek szívesen időt együtt, szép lassan elmennek egymás mellett.

Visszatérve a dicséretre: az apa már itt tartott, nem akart a lányával közös programot, nem akart beszélgetni, együtt lenni, nem akarta a szemtelen hangnemet hallgatni. Miért lenne oka ilyen légkörben dicsérgetni?

Nézzük meg ezt egy másik szemszögből. Egy 14-15 éves gyereknek nincs még tapasztalata arról, hogy hogyan működnek az emberi kapcsolatok. Arról sincs elképzelése, hogy mennyire megromolhatnak a kapcsolatok, de arról se, hogy mennyit nyerhetne azzal, ha jó a viszonya a szüleivel.

A kamaszok nem tudják megtenni az első lépést (amire a szülők várnak), mert nem képesek belátni, hogy nekik kellene változniuk, hogy nekik kellene bármit másképp csinálniuk. Ez többnyire akkor sem változik, ha a szülő elmondja a gyerekének, hogy ez így nem mehet tovább.

Mit lehet tenni? Hogy segít egy ilyen helyzetben a dicséret?

Egy rossz szokást, rossz beidegződést, egy rossz játszmát nagyon nehéz abbahagyni, viszont lehet valami mással helyettesíteni. Mit is jelent ez? A megoldásfókuszú megközelítés szerint az a járható út, ha azt erősítjük, ami működik, ha abból csinálunk többet, ami jó, így egyre több lesz a jóból, egyre kevesebb a rosszból.

Lefordítva ezt a fenti helyzetre:

Megkérdeztem, hogy arról milyen tapasztalataik vannak a szülőknek, amikor a lányuk nem szemtelen. Meséljenek el olyan helyzeteket, amikor megkérték valamire, mondtak neki valamit, és ő nem feleselt, hanem megtette, amit kértek tőle. Volt ilyen, nem is kevés. Megvizsgáltuk ezeket a helyzeteket. Miben más, mint egy vitával végződő beszélgetés? Mit tesznek ilyenkor ők másképp?

Alaposan és részletesen végigmentünk több ilyen helyzeten is, megvizsgálva, hogy mit tesznek ők másképp, és mit tesz a lányuk másképp. Akkor, amikor a lányuk úgy reagál, hogy abból egy jó hangulatú együttlét lesz, akkor vissza lehet neki jelezni, hogy a szülők ennek örülnek, ezt értékelik, ezt meg lehet neki köszönni. Így látja ő is, hogy hol van az ő felelőssége abban, hogy milyen a hangulat otthon.

A kamaszoknak még nem működik úgy az önreflexiójuk, hogy tudják, mennyiben az ő felelősségük a kialakult helyzet. Az önismeretük sem elég fejlett ehhez, erre meg kell őket tanítani. Tanítani viszont csak pozitív légkörben lehet, egyenrangú félként, nem fentről lefelé leckéztetve.

A konzultáción megbeszéltem a szülőkkel, hogy tegyenek egy próbát: dicsérjenek meg minden olyan cselekedetet, amikor lányuk együttműködő, amikor normálisan reagál, amikor nem szemtelen. Dicsérjenek meg minden erőfeszítést, amit otthon tesz akár a házimunka, akár a tanulás terén.

Ha a szülők elkezdenek a pozitív dolgokra figyelni, azokra koncentrálni, visszajelzéseket adni, akkor egyre több lesz belőlük, egyre több olyan dolog fog történni, amit meg lehet dicsérni, és ennek következtében javul az otthoni légkör, javul a szülő – gyerek kapcsolat is.

Az apának abban igaza volt, hogy negatív légkörben nem hiteles a dicséret, hiszen az mindig így hangzik: ezt most jól csináltad, de… Nem őszinte, és kihangsúlyozza azt, hogy amúgy nagyon nem érdemelsz dicséretet, de oké, ez most rendben volt.

Az első lépést a szülőknek kell megtenniük, nem a gyereknek. Nekik van elég tudásuk és tapasztalatuk arról, hogy hogyan működnek az emberi kapcsolatok. Az otthoni légkör elsősorban rajtuk múlik, ők azok, akik képesek változtatni. Hogyan?

1. Döntsék el, hogy nézőpontot váltanak, ezentúl a pozitív dolgokra koncentrálnak, és azokról megerősítő visszajelzést adnak.
2. Beszéljék meg közösen a gyerekkel együtt az együttélés szabályait, hogy mindenkinek egyértelmű legyen, hogy milyen elvárások vannak a családtagokkal szemben. A gyereknek is legyen lehetősége elmondani a saját álláspontját.
3. A szemtelen hangnemre ne reagáljanak, maradjanak higgadtak és következetesek.
4. Az is legyen mindig egyértelmű, hogy minek mi a következménye, ne a pillanatnyi hangulaton múljon, hogy mekkora a büntetés.

Ha ezt eldöntik és gyakorolják, gyorsan meglesz az eredménye. Nehéz, sokkal nehezebb, mint mérgesen rászólni a gyerekre, de az egész család nyerhet azzal, ha megpróbálják.

A kamaszokkal való kommunikációról, a szemtelen és flegma stílusról, az arra való reagálásról bővebben van szó a Kamasznavigátor Kézikönyv 2. részében, a Kamaszmentőben.

Az első rész ezen a linken elérhető: KAMASZNAVIGÁTOR

Még több információért iratkozz fel a hírlevelemre! A feliratkozás után azonnal kapsz egy összefoglalást arról, hogy hogyan motiváld a gyereked: