Van már vagy 8-9 éve, amikor elolvastam egy nyaraláson a Horvát tengerparton Szabó Magda könyvét. Napsütés, meleg, pihenés, minden idilli volt. Azóta sem hevertem ki. A filmet egyáltalán nem vagyok hajlandó megnézni.

az ajtó

Valahogy nagyon mélyen betalált, sokszor eszembe jut, néha ránézek a könyvespolcon, és kimondom magamban: soha többet nem olvasom el.

Eszembe jutott, hogy érdekes lenne megfejteni azt a titkot, ami ilyen hatással volt rám. Meglehetősen sokat olvasok, szeretek olvasni, van egy csomó könyv, amit már nem is tudom hányszor elolvastam. Szabó Magdától sem ez volt az első könyvem.

Mi a különös ebben a történetben?

Valószínűleg Szeredás Emerenc minden, ami én nem vagyok, vagy inkább ő mindaz, amivé én soha nem szeretnék válni. Hajlíthatatlan, bezárt, elzárt, magáról semmit el nem áruló, az életébe senkit be nem engedő kőkemény nő. Valaki, aki nem képes segítséget kérni, sem elfogadni. Ha valamiről meg van győződve, abból egy centit sem enged, akaratát akkor is keresztülviszi, ha az a rosszabb döntés.

Szeredás Emerencre rá kell törni az ajtót, és ez mindkét félnek borzalmas. Annak is, akinek erőszakkal kell behatolnia hozzá, és neki is az. Inkább meghalt volna, semmint hogy kinyissa saját maga. Könyvben olvasva annyira erős az a jelenet, hogy szinte belém égett. Talán segített abban, hogy soha ne zárjam el magam a külvilágtól, talán segít abban, hogy észrevegyem, ha körülöttem valaki akaratlanul erre készül.

A tolakodás, a másokra ajtót törés nagyon távol áll tőlem. Én azonnal, az első észrevétlen jelre hátrébb lépek, hátrébb ugrok szinte. Nagyon megviselne, ha valakit csak úgy tudnék megmenteni, ha rá kell törnöm az ajtót, remélem, hogy soha nem fogok olyan helyzetbe kerülni.

A szavaknak, a leírt szavaknak iszonyú erejük van, ezt is megtanultam ebből a könyvből. Tényleg valóságot képesek teremteni, és amióta elolvastam, az én valóságomban is létezik az a bizonyos történet. Az én részem is lett. Fogok-e valaha olyan szavakat, mondatokat, történeteket leírni, amelyek valakinek szintén ugyanolyan valósággá válnak majd, mint nekem?

Vannak történetek, amiket érdemes elmesélni, Szeredás Emerenc története is ide tartozik. Volt értelme megírni, volt értelme elolvasni, de soha többet nem fogom. És a filmet semmilyen körülmények között nem vagyok hajlandó megnézni. Aztán persze ki tudja…

Egy gondolat a(z) Az ajtó”

  • Az Ajtó? Mikor megláttam a bejegyzést (nekem is ez a borító van meg), azt hittem, egyet fogunk érteni. Hát nagyon nem… :o) Illetve mégis: nagy hatású könyv, ez közös, de én többször újraolvastam, fő kedvencem.
    Milyen érdekes ez az új nézőpont. Szerintem Emerenc ajtót nyitott (nem csak virtuálisan, legalábbis ilyen emlékkép él bennem, újra kell olvasnom) és Szabó Magda elárulta őt. Szerintem mindenkiben ott van egy kis Emerenc, és nem a bezárkózás, magányra gondolok, hanem a végtelenül kiszolgáltatott helyzetre, pillanatra. Milyen szép a kórházas rész is, amikor is Emerenc kendővel takarja le az arcát, ha megjelenik Szabó Magda (ha más látogatója van, akkor nevet, beszélget – ha jól emlékszem). Szóval büntetni is tud 😀

    A film bűn rossz, legalábbis szerintem.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .