Van recept a sikerre? Van bizony, de nehéz és küzdéssel, munkával teli. Láttam egy filmet, ami egy igaz történetet dolgoz fel egy tanárról, aki egy olyan iskolába megy tanítani, ahova nagyon problémás gyerekek járnak csak.

A színvonal alacsony, a tanárok is a megúszásra játszanak, a diákok alig tudnak valamit. Mindenki úgy gondolja, hogy mivel muszáj iskolába járniuk, ezért ott vannak, de úgysem fognak (és nem is akarnak) továbbtanulni. Ezek a gyerekek nem olyan gyerekek.

Ismerős, ugye? Nálunk is vannak sajnos ilyen intézmények. Ez a történet nem olyan, mint a többi “a rossz fiúknak is van szívük, csak senki nem érti meg őket, és akkor jön egy angoltanár, aki igen” típusú film. Sőt, még kicsit élcelődik is a rendező, amikor az első órán az egyik diák azt mondja a matektanárnak: “Beszéljünk inkább az érzéseinkről!”

Ebben a történetben egy matektanár az, aki úgy dönt, nem hiszi el mások véleményét, és nem hisz az előfeltevéseknek sem. Azt gondolja, hogy bárki meg tudja tanulni a matekot, akiben van elszántság, és hajlandó a kemény munkára. Bárki.

A szabályok szigorúak: nincs késés, nincs puskázás, minden órán ott kell lenni. És sok óráról van szó, mert délutánonként is van, szombaton is van, nyáron is van. Ülnek a 40 fokos teremben, és egyenleteket oldanak meg. Nincs kifogás, senki nem mondhatja, hogy én ezt nem tudom, ehhez én hülye vagyok. Mert nincs ilyen. Aki keményen dolgozik, az meg tudja csinálni.

Ez a tanár úgy dönt, hogy nem csökkenti az elvárásokat, hanem megemeli őket, de közben támogatja a gyerekeket a tanulásban. Eszébe se jut, hogy az ottani diákok nem elég  okosak, nem elég tehetségesek, nem elég jók. Hogy egyetemi szintű matekot csak versenyistállóban lehet tanítani, egy periférián lévő iskolában nem. Pedig a diákok ugyanolyan diákok, csak épp nem misztifikálják a születési státuszukat. 

Na és lesz eredmény? 19 diák jut el az emelt szintű tesztig, és 19 diák sikeresen megoldja. Ez nem egy film, ez a valóság. Az iskola a Garfield High School Los Angeles egyik leggyengébb középiskolája volt, a tanár neve Jaime Escalante. A munkájáról készült film címe: Mutasd meg, ki vagy.

Amit ez a tanár tett nem bonyolult: elhitte, hogy a diákok képesek a fejlődésre. Tudta, hogy az intelligencia fejleszthető, tudta, hogy a korábbi rossz tanulmányi eredmény alapján nem lehet megjósolni, hogy a jövőben mire lesz képes a gyerek. Nem érzésekről, nem megértésről van most szó. Nem arról, hogy megismerte a diákok nagyon nehéz életét, majd inspirálta őket.

matek tanulás

A kedvenc diákját is kiteszi a csoportból, amikor elkésik, mert nincs kifogás. Egyetlen dolog számít: az elszántság, az eltökéltség. Tanulásról van szó, gyakorlásról, munkáról. Akkor is meg kell csinálni a házi feladatot, ha nincs otthon világítás. Semmilyen kifogás nem jöhet szóba. Aki igazán akarja, az meg tudja csinálni, ez már közhely, mégsem hisszük el igazán.

Neked milyen kifogásaid vannak arra, hogy nem dolgozol keményebben? Meleg van? Nyár van? Otthon vannak a gyerekek? Bunkó a főnök? Problémák a magánéletben? Kevés a pénz? Kifogás.

Tanulni szeretnél? Tanulj! Akkor is, ha már felnőtt vagy, és fizetned kell érte! Akkor is, ha látszólag nincs rá időd. Ismerek valakit, akinek két kisgyereke, több állása van, két ország között ingázik, mégis beiratkozott egy olyan iskolába, ami több, mint 100 százalékot követel az embertől. Kérdeztem, hogy hogyan lesz erre ideje, energiája. Még nem tudja, de akarja annyira, hogy legyen, és meg fogja oldani.

Új munkát szeretnél? Mondj fel, és kezdd el azt, amit igazán csinálni akarsz! Akkor is, ha kicsi a gyerek, és látszólag macerás lenne. Akkor is, ha kedveled a kollégáidat. Akkor is, ha félsz tőle, és minden józan érv ellene szól. Tedd le a kifogásokat, és vágj bele!

Mit nyerhetsz azzal, ha elhiszed, képes vagy fejlődni? Azt, hogy olyan messzire juthatsz, amire álmodban sem gondolsz. Azt, hogy megmutatod a környezetednek, hogy nincs olyan, amit ne lehetne megtenni, elérni. Ha megváltozik a szemléleted a fejlődésről, akkor az egész életed megváltozik. 

A gyerekeid sem úgy nőnek majd fel, hogy a tehetetlenséget látják, hogy elhiszik, hogy születni kell arra, hogy valaki sikereket érjen el. Ha hiszel a saját fejlődésedben, akkor a gyereked fejlődésében is hinni fogsz, és akkor nem fogsz olyasmit mondani, hogy “fiam, te nem születtél matekosnak, te nem születtél sportolónak, te nem születtél nyelvérzékkel, stb.”

Ha hiszel a saját fejlődésedben, és abbahagyod a kifogások sorolását, ha elhatározol valamit, majd időt és munkát fektetsz bele, akkor az eredmény jönni fog. El fogsz jutni oda, ahova menni szeretnél.

Ha úgy érzed, hogy mindez szép, de egyedül nem megy, gyere el egy sétára, segítek: AZ ELSŐ LÉPÉS

Ha arra van szükséged, hogy valaki abban segítsen, hogy a gyerek is higgyen magában, és a következő tanévben egyedül tanuljon, akkor van egy jó hírem! Augusztus 24-én indul a

Most már egyedül tanulok! tréningünk.

Részletek hamarosan.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .