A kemény munka a gyengeség jele?

Az, hogy meg kell küzdenünk az eredményeinkért azt jelenti, hogy nem vagyunk elég okosak, tehetségesek? Aki okos és tehetséges, az küzdelem nélkül ér el sikereket?

Ezt hisszük. Ezért akarjuk, hogy a gyerekeink kiemelkedőek legyenek, mert akkor nem kell sokat tanulniuk, gyakorolniuk, akkor az eredmények maguktól jönnek. Gondolják sokan. De nem így van.

Bármilyen eredményt szeretnénk elérni, ahhoz rengeteget kell tanulni és gyakorolni. A legtöbb író és költő naponta leül, és ír. És nem lesz minden leírt mondat remekmű. A sportolók felkelnek hajnali 4-kor, és edzésre mennek. Minden nap. Aztán este újra. Ha csak az eredményeket nézzük, olyan, mintha könnyű lenne, mintha magától jönne, küzdés nélkül. Azt gondoljuk, hogy “így született, szerencsés volt”. Ha ez eredmények mögé nézünk, akkor rengeteg munkát, kudarcot és küzdelmet látunk.

Szerinted az intelligencia és a különböző képességek velünk született tulajdonságok? Amennyit kaptunk, annyi van, azzal kell boldogulnunk? Vagy mindez fejleszthető?

A sok munka a gyengeség jele? Küzdenie annak kell, aki nem született tehetségesnek? Ha valaki megtudja, hogy napi több órát tanulsz, gyakorolsz, akkor az azt jelzi, hogy nem vagy elég ügyes/okos, vagy azt, hogy fejlődni szeretnél, és ezért hajlandó vagy megdolgozni?

tanulás módszertan

Nagyon sok minden múlik a hozzáállásunkon az intelligenciához és a tehetséghez. Ha egy gyereket azért dicsérünk meg, mert okos, akkor az elért eredményeket annak tudja be, hogy kiemelkedő képességei vannak. De mi történik, ha egyszer nem éri el a kívánt eredményt? Ha nem lesz kiváló a dolgozata, ha nem sikerül valami, ami egy ilyen tehetséges gyereknek simán menne? Akkor az azt jelzi, hogy mégsem annyira okos, mint addig hitte. És ha nem elég okos, akkor ennyi volt, és feladja.

Mi történik, ha a gyereket nem a tehetségéért, hanem a befektetett munkáért dicsérjük meg? Akkor a kudarc nem őt fogja minősíteni, nem azt az üzenetet hordozza, hogy ő maga értéktelen egy gyenge teszt után, hanem azt, hogy nem küzdött eléggé. És ez nem kiábrándító, nem veszi el a kedvét a tanulástól, hanem épp arra fogja ösztönözni, hogy jobban dolgozzon.

Még egy érdekes dolog: ha egy gyereknek folyamatosan azt mondjuk, hogy ő kiemelkedően tehetséges, akkor ezt a tudatot fenn akarja tartani, és emiatt elkerüli a nehezebb helyzeteket. Nem fog kihívásokat keresni, mert attól fél, hogy kiderül, hogy mégsem elég okos. Ha viszont a befektetett munkát dicsérjük, akkor tudja, hogy csak akkor fejlődhet, ha megdolgozik érte.

Ez a legnagyobb különbség: ha tudjuk, hogy az intelligencia és a képességek fejleszthetőek, akkor nem hatalmas kudarcként tekintünk a hibáinkra, hanem egy olyan helyzetként, amiből tanulhatunk, ami lehetőséget ad a fejlődésre.

Az ilyen módon nevelt gyerekek nem fognak félni a kihívást jelentő helyzetektől, hanem bátran belemennek. Ők lesznek azok, akik egyre jobb eredményeket érnek majd el, akik sokra viszik, akik folyton tanulnak, egyre jobban és jobban csinálják majd azt, amibe belefognak. Függetlenül attól, hogy kiemelkedőnek születtek-e vagy “csak jónak”, le fogják körözni azokat, akik egész életükben azt hallgatták, hogy “Te vagy a legokosabb, biztos sokra viszed majd!”

Szerinted ő úgy született, hogy képes volt bármikor elkapni egy labdát, vagy rengeteget gyakorolt, ezerszer leejtette, majd nem adta fel, hanem elkezdte újra?

Nézd meg a videót, 1,5 perc elképesztő teljesítmény:

Szeretnéd, hogy a te gyereked is képes legyen kiváló eredményeket elérni? Akkor ne a képességeit, hanem az erőfeszítéseit dicsérd és jutalmazd!

Szeretnél többet tudni arról, hogyan csináld? Szeretnél kézzelfogható módszert kapni? Hamarosan indul a következő Tanulásmódszertan tréningünk!

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és azonnal értesülsz majd a kezdés időpontjáról, és a részletekről:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..