Régen nem így volt, erről beszélgettem mostanában már több emberrel is. Régen a szülők nem csináltak ennyi programot a gyerekeknek, a nyári szünet sem úgy telt, hogy jajj, mi legyen, hogy ne a gép előtt üljenek egész nap… Találjunk ki valamit!
Régen a felnőttek csinálták a dolgaikat, a gyerekek pedig ott voltak mellettük. Vagy figyeltek rájuk, vagy nem. Vagy beleszólhattak egy beszélgetésbe, vagy nem. Vagy elmondhatták, mit szeretnének, vagy nem.
Mit látok ma magam körül? Azt, hogy a legtöbb család a gyerek körül forog. Mit szeret, mit nem? Mihez lesz kedve, mihez nem? Hogyan mondjuk meg neki, hogy nem, mégsem megyünk el oda – úgy, hogy ne egy hatalmas hiszti legyen? A szülők non stop a gyerekkel vannak elfoglalva, saját magukat pedig elfelejtik.
Ismerek olyan családot, ahol mindenki meg van győződve arról, hogy a konyhába az anyán kívül senki nem mehet be. Bárki bármit szeretne, leadja a rendelést, az anya pedig szállítja. Van, hogy napi háromfélét főz, mert mindenki mást enne épp. Na nehogy már!
A feladat az lenne mindenki számára, hogy ezt nagyon gyorsan hagyja abba. Muszáj valami egyensúlyt találni, mert ez jóra nem vezet, az biztos. Elképzelem, ahogy sok kis “énvagyokavilágközepe” felnő, teljesen életképtelenül, várva, hogy anyuka után valaki más szállítsa a leadott rendelést neki. Aztán szép lassan rájönnek, hogy a szülői házon kívül egy picit mások a szabályok.
Nem szabad, hogy egy család élete a gyerek körül forogjon! Sok édesanyával találkozom a személyes konzultációkon, és nagyon meg szoktak lepődni, amikor arról kérdezem őket, hogy ők mit szeretnek csinálni. Ők mikor érzik a legjobban magukat, mire vágynak, mit szeretnének megvalósítani. Nem a gyerekük, hanem ők.
Hol az egyensúly? Tedd fel magadnak a kérdést, hogy ki az első a családban? A felnőttek legyenek az elsők. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy mit csinálnál, hova mennél TE mondjuk holnap? Mihez lenne kedved? És csináld azt! A gyerekek pedig csatlakozhatnak, de nem ők döntenek. Nem kell folyamatosan a kedvükben járni, nem kell folyamatosan kiszolgálni őket, mert az alkalmazkodást, a késleltetést csak a családjukban tanulhatják meg.
Mindenkinek legyen feladata! A gyereknek is. Erről már nagyon sokat írtam korábban, de nem lehet eleget ismételni, hogy tíz éves kor fölött muszáj, hogy valamilyen házimunka a gyerek kizárólagos felelőssége legyen. Nem azért, mert nélküle nem tudnád elvégezni, hanem azért, mert munkafegyelmet (ami kell a tanuláshoz és a későbbi munkájához is) csak akkor tanul, ha van munkája. És felejtsük már el, hogy a gyerek dolga csak a tanulás. Nem. A tanulás az egyik dolga, de van még más is.
Nem kell sokat visszamennünk az időben ahhoz, hogy azt lássuk, a gyerekek kivették a részüket a ház körüli feladatokból. Vetemény, szántóföld, haszonállatok, és a többi. Nem az volt, hogy a gyerekek feküdtek bent a szobában, a felnőttek meg lesték minden kívánságukat. Az volt a természetes, hogy mindenki a korához és képességeihez képest besegített.
És ezzel nem azt mondom, hogy menjünk vissza 100 évet, mert az volt a Kánaán. Csak azt mondom, hogy valahol időközben elvesztettük az egyensúlyt, és nagyon fontos lenne visszaszerezni, mindenki érdekében. De főleg a gyerekek érdekében.
Ezt segíti elő az Én már egyedül tanulok! tréning is. Annyi sok családi konfliktus lenne megelőzhető, ha az anyukák és apukák a saját dolgaikat tennék, amíg a gyerek tanul, és nem mellette csücsülnének! Ha a gyerekek tudnák, hogy miért és főleg, hogy hogyan tanuljanak!
Ebben segítünk, és van még 3 nap arra, hogy átgondold, hogy szeretnéd-e. Örülnél a szabad délutánoknak? Örülnél, ha a gyereked tudná, hogy mikor melyik módszerhez, eszközhöz nyúljon?
Akkor kattints a linkre, olvasd el a részleteket, és rendeld meg még augusztus 24-e előtt!