Mindenki ismer gyerekeket, akik gyakran kalandoznak el gondolatban, olyan, mintha valahol messze járnának, mintha nem lennének jelen az adott pillanatban. Mi járhat a fejükben? Tudja ezt valaki?

Figyelemzavar?

Vannak olyan címkék, amelyeket előszeretettel aggatnak rá bizonyos típusú gyerekre. Ma viszonylag népszerűségnek örvend a hiperaktivitás és/vagy figyelemzavar címke. Találkoztam egy családdal, ahol volt egy 5 éves kislány. Szemmel láthatóan volt vele valami gond, nagyon lassú volt, nehezen kommunikált, a mozgása sem volt rendben. A szülők szinte mentegetőzve mondták, hogy hiperaktív szegény kislány. Tényleg? Ki mondta? Aztán rájöttem, hogy ez az, ami ma vállalható, sokkal inkább, mint a középsúlyos értelmi fogyatékos kategória.

Több oka is lehet annak, ha egy gyerek figyelemzavaros tüneteket produkál, de most csak az egyik lehetséges okkal foglalkozunk, ez pedig a családon belüli konfliktus. Van, amikor semmilyen diagnosztizálható oka nincs, a gyerek mégis figyelemzavarral küzd. Ez többnyire az iskolában szokott feltűnni, és problémát okozni. A gyereket elviszik mindenféle vizsgálatra, szűrésre, teszteket és feladatlapokat töltetnek ki vele, és mindent rendben találnak, egy-két apróságot leszámítva: munkafegyelme, kitartása pocsék, gyakran elkalandozik, nem motivált… apróságot mondtam, de ezek természetesen nem apróságok, hiszen kihatnak az egész tanulmányi előmenetelére majd, szóval valamit tenni kell. Általában fejlesztő foglalkozásra küldik a diákokat, ami sokat segíthet, de csak akkor, ha minden lehetséges okot megvizsgál a szakember.

Nézzük meg, hogy lehet figyelemzavaros egy gyerek az otthoni családi zűrök miatt!

Milyen egy gyerek szemszögéből az, amikor a szülők veszekednek? Ijesztő. A gyerek tehetetlen, nem mehet el, nem szólhat bele, semmilyen befolyása nincs az eseményekre. Bűntudatot érez, hiszen a gyerekek azt gondolják, hogy a szüleik jók, ők rosszak (sokan ezt hallják egész nap), tehát biztos miattuk van a veszekedés.

Nagyon sok gyerek él olyan családban, ahol apa bántja anyát. Sok olyan gyerekkel beszéltem már, aki ilyen családban él. Többnyire azért kerültek hozzám, mert az iskola jelezte, hogy valami nincs rendben.

Mindenki azt csinál otthon, amit akar?

Nem. Akkor nem, ha van ott valaki, aki nem dönthet a saját jogán, aki nem mehet csak úgy el onnan. A családon belüli erőszak nem tabu és nem magánügy. Amikor jön a kitörés, amikor borul minden, amikor ordibálás és ütés van, a gyerek nem tehet mást, mint elbújik, becsukja a fülét, nem figyel, átmenti magát egy másik „világba”. Ebben segít a zene, a tv, a számítógép, vagy bármi, ami kirántja a valóságból. Azok a gyerekek, akik olyan családban élnek, ahol az egyik szülő bántja a másikat, nagyon gyorsan megtanulják kikapcsolni a a jelent. Megtanulják, és alkalmazzák olyankor is, amikor kényelmetlen helyzetben vannak, vagy az iskolapadban jut éppen eszükbe, hogy mi is történt előző este otthon. A tanár pedig ott áll, és nem érti, hogy mi történt hirtelen.

Vannak jelek, amiből következtetni lehet arra, hogy a gyerek családjában jelen lehet az erőszak valamilyen formája. Szeretne többet tudni ezekről a jelekről? Iratkozzon fel a hírlevelünkre a bal oldali sávban!

Mindenkinek, aki tud arról, hogy egy gyerek családjában valamilyen komoly probléma van, felelőssége van abban, hogy ez változzon. Segíteni nehéz, de nem lehetetlen, nem szabad azt mondani, hogy „én úgysem tehetek semmit, az ő dolguk, nem szólhatunk bele… hát igen, szegény gyerekek…nem könnyű”. A gyerek nem mehet el onnan, ő ott él abban a környezetben, amit a szülők megteremtenek neki. Nem tudják megvédeni magukat, nekik kell a külső segítség.

Ha most, ezeket a sorokat olvasva eszébe jutott egy ismerőse, barátja, családtagja, aki hasonló problémákkal küzd, írjon egy e-mailt (akár név nélkül is!) az info@mediaciok.hu címre, vagy hívjon a 06-70-504-3989-es számon, nézzük meg együtt, mit tehetünk!

Elindítottunk egy sorozatot Döntsük le a tabukat! címmel. Ha feliratkozol a hírlevélre, több olyan témáról olvashatsz, amikről nehéz beszélni, de a hallgatás nem segít!  Nézd meg itt, miről lesz még szó!