Ezzel vannak tele a hírek, a közösségi oldalak. A hallgatók küzdenek, ragaszkodnak a szabad választáshoz, elszántan védik az egyetemüket, az önállóságukat. Nagyon jó érzés látni, hogy fontos nekik, hogy nem adják fel, hogy ki tudnak állni saját magukért és a jövőjükért.

könyv

És mi a helyzet a középiskolásokkal? Azokkal, akik most állnak pályaválasztás előtt? Akik már most is motiválatlanok többnyire, nincs jövőképük, sokan már azelőtt feladják, mielőtt lépnének valamerre.

Mit látnak a most folyó tüntetésekből? Azt, hogy felesleges egyetemre menni, mert egy tollvonással megszüntethető bármelyik szak? Azt, hogy felesleges tanulni, mert itt esélytelen bármit is elérni? Akkor miért küzdene? Miért hozna áldozatot? Miért ne játszana tanulás helyett naphosszat?

Mit mondjunk a diákoknak, akiknek most kell eldönteniük, hogy merre induljanak tovább? Mondjuk, hogy hallgassanak a szívükre, és aszerint válasszanak szakot? Vagy várjanak, amíg kiderül, melyik szak kap zöld jelzést, és oda menjenek, akár szeretik, akár nem? És mi a garancia arra, hogy az később nem tűnik el ugyanúgy? Hogyan tudjuk motiválni a diákokat, amikor minden változik, átalakul, kilátástalanná válik?

Egyetlen esélyét látom annak, hogy ne romboljuk tovább azt a kevés kis pozitív jövőképüket a kamaszoknak: ne a politikáról, ne a mögöttes okokról beszéljünk, hanem kizárólag az egyetemistákról. Azokról, akik nem félnek, nem hajolnak meg, hanem küzdenek azért, ami fontos nekik. Szeretnek ott tanulni. Szeretnek tanulni, és nem akarják feladni.

Érdemes egyetemre menni, érdemes ott lenni a dolgok sűrűjében, mert kinyílik egy olyan világ, ami fényévekre van a középiskolától.  A kamaszok a középiskolát végtelennek élik meg. Úgy érzik, mindig ez lesz, mindig kontroll alatt fognak élni, soha nem jön el az önállóság. Pedig az a pár év nem az örökkévalóság. Van értelme küzdeni azért, hogy bekerülhessen egy egyetemre, és az már nem arról fog szólni, hogy mi volt matekból a lecke, és de hülye az a tanár. Az már valami többről fog szólni. Mint ez a mostani tüntetés.

Szóval beszéld meg a gyerekeddel, hogy mi az, amivel tele van a Facebook oldala, és mondd el neki, hogy ez az, ami miatt érdemes tanulni, érdemes küzdeni! Ne a politikáról, ne a kormányról beszélj, azt úgysem érti még, hanem a diákokról, akik nem adják fel. Tartozzon egyszer ő is közéjük!

Te is így gondolod? Iratkozz fel a hírlevelünkre:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .