Mit csinál egy mediátor? Attól függ, épp dolgozik-e, mert ha igen, akkor mediál, ha nem, akkor lehet, hogy pont meditál. Itt például szívesen meditálnék:

Amikor elindult a honlap, több döbbent reakciót kaptam, hogy mi ez a meditációs izé, mi történt velem, hogy hirtelen ilyen „ezo” lettem. Én? Ezo? Nem.

A mediácó gyakorlata már a 90-es évek óta létezik Magyarországon, jelenleg bizonyos esetekben kötelező is, bizonyos eseteken erősen javasolt (pl. közlekedési balesetek után a vétkes és az áldozat között), mégsincs benne a köztudatban, hogy mit jelent a mediáció, mit csinál a mediátor, hol van az ő szerepe.

Pár napja kérdezte tőlem valaki egy konferencián, hogy akkor te sugallod a bírónak, hogy hogyan döntsön? Ez eddig az egyik legmeredekebb kérdés volt, amit ezzel kapcsolatban feltettek nekem. Azt sokan gondolják, hogy a hozzám eljövő pároknak sugallok dolgokat, vagy igazságot teszek köztük, neadjisten döntök helyettük, de arra még senki nem gondolt, hogy a bírónak sugallok. Állok mögötte kivont karddal, és a fülébe suttogok, hogy „inkább az apának add a szülői felügyeletet… huuuu”. Nem is értettem a kérdést. Aztán kiderült, hogy az illető azt hitte, én írok a bíróság részére egy összegzést, egy szakvéleményt, hogy mit tapasztaltam az adott esetben. Egyáltalán nem erről van szó.

Amit a mediátor valóban csinál

1. Vezeti a beszélgetést. Ez nehezebb feladat, mint elsőre gondolhatná az ember. Két, konfliktusban álló fél kommunikációja nem tiszta és világos, ráadásul tele van érzelmekkel, indulatokkal, a felek sértettek, megbántva érzik magukat, bizalmatlanok, gyanakvóak. Ilyen feltételek között kell tárgyilagos, konstruktív, jövőre irányuló beszélgetést vezetni.

2. Megfogalmazza a megállapodás pontjait. Nem ő dönti el, hogy mi kerül bele a megállapodásba! Sőt. Még csak nem is javasolhat semmit, nem találhatja ki a felek helyett, hogy ki mit vállaljon, hogy hogyan oldják meg a helyzeteket, ki mikor legyen együtt a gyerekével, vagy épp ki kapja a budai lakást. Az csakis és kizárólag a felek döntése.

Ami a mediátor szerepe: megvizsgálja, hogy az adott javaslat megfelel-e a hatályos törvényeknek, megállja-e a helyét a bíróságon, jogilag megfelelő-e. Ha ez a része rendben van, akkor arról az oldalról vizsgálja meg a pontokat, hogy azok mennyire megvalósíthatóak, mennyire életszerűek. Fontos, hogy senki ne vállaljon olyat, amit aztán nem tud betartani. Például, ha egy apa pénteken este 6-ig dolgozik, akkor nem ígérje meg, hogy délután 4-re elmegy a gyerekért az oviba, mert nem fog sikerülni, bármennyire szeretné is.

3. Írásba foglalja a megállapodást. Ennek is megvan a maga formája. Ezt azután újra átnézik a felek, kijavítják, amit ki szeretnének, átolvassák, még egyszer végiggondolják, hogy minden benne van-e, amit szerettek volna, majd mindenki aláírja. Ha szükséges, ezt már be lehet adni a bíróságra, és akkor a bíró már nem vizsgál semmit, nem bírálja ezt felül, csak kihirdeti, majd ez fog jogerőre emelkedni.

4. Felajánlja az utánkövetés lehetőségét. A gyakorlat szerint ez általában fél év múlva szokott megtörténni, amikor a felek újra leülnek a mediátorral, és átveszik, hogy ki hogyan tartotta be azt, amit a megállapodásban vállalt. Ez főleg olyankor reális, amikor nem valamilyen jogi probléma miatt fordultak mediátorhoz, hanem valamilyen magánéleti kérdésben egyeztek meg.

A mediátor megteremti azt a semleges környezetet, amiben az indulatos érzelmek lecsillapodnak, amiben valódi kommunikáció zajlik, a felek tisztelettel beszélnek egymással. A mediátor szó szerint középen áll, nem dönti el, hogy kinek van igaza, nem képviseli egyik felet sem, csakis a megoldás megtalálásában motivált. Empatikus, ítéletmentes, határozott. Célja, hogy a beszélgetés végére mindenki nyertesként álljon fel. Vesztesek a bíróságon vannak, mediációban soha.

Szeretné Ön is nyertesként megoldani vitás kérdéseit? Ne habozzon, tegye fel kérdéseit bátran, bizalmasan kezeljük!

Még több érdekességért iratkozzon fel hírlevelünkre!