A többi gyereknek mindent szabad, nekik nincs feladatuk, nekik nem kell otthon segíteniük, nekik nem kell időben lefeküdniük, nézhetik a tévét, játszhatnak a telefonjukkal annyit, amennyit csak akarnak. Sőt, azt is sokszor hallottam ezen a nyáron, hogy a többi gyereknek (senkinek az osztályból) nem kell elolvasniuk a kötelező olvasmányt, csak kiírják a Wikipédiáról a lényeget, és kész is van.

A többi gyereknek szabad bármit, mindet megkapnak, és jogosítvány nélkül motoroznak szerte az országban (13 évesen), tanulniuk sem kell. Milyen a bizonyítványuk? Hát jó, 4-5-ös…

Akinek kamasz gyereke van, sokszor hallja a “másnál nem így van” kezdetű mondatot. Tudom, hogy nem igaz, tudom, hogy másnál ugyanúgy vannak szabályok, ugyanúgy korlátok között használhatják csak a számítógépet, telefont, ugyanúgy le kell feküdniük időben, el kell olvasniuk a kötelező olvasmányt, mégis újra és újra előkerül ez a téma: másnál nem így van.

Hogyan néz ki egy ilyen beszélgetés a gyakorlatban? A kamasz szeretne valamit, de korlátba ütközik. Ez a korlát szerinte értelmetlen, fölösleges, szeretné hát átugrani, figyelmen kívül hagyni, kijelenti tehát, hogy ez egy nem létező korlát. Csak az ő szülőjének a fejében van, a többi szülőjében nincs.

Senki nem szeret kitűnni, azt gondolja a gyerek, hogy az ő anyukája, apukája is szeretne olyan lenni (olyan jó fej), mint a többi szülő, és igazságtalan sem akar lenni, úgyhogy biztos belátja, hogy nem kell a korlát. Ez egy megdönthetetlen logika – látszólag.

Mit tehet a szülő? 3 választása is van:

1. Ignorálja a gyerek kifogását, nem vesz róla tudomást, és külön vita nélkül fenntartja a korlátot. 

2. Belemegy a játszmába, és arról kezd el vitatkozni, hogy mi van a TÖBBI családban. Teljesen felesleges köröket fut, a vége egy veszekedés, aminek a zárása lehet az is, hogy a szülő megadja magát a gyereknek, és visszavonja a korlátot, de lehet az is, hogy kitart, és fenntartja.

3. A szülő nem megy bele a játszmába, és a valódi problémáról beszél a gyerekével, a felállított korlát okáról. Ha elég nagy már a gyerek, akkor lehet értelme elmondani neki, hogy miért szükséges ez a szabály. Akkor azonban, ha a gyerek az okokra csak kifogásokkal válaszol, ha úgy hárít, hogy meg sem hallgatja a szülőt, akkor fölösleges a magyarázat.

A “másnál nem így van” taktika beválik akkor, ha a szülő maga bizonytalan a korlát szükségességében. Ha a gyerekek megszokták, hogy a szülő gyakran visszavonja a szabályokat, ha csak indulatból mond olyasmit, hogy “nem mehetsz át a barátodhoz” vagy olyat, hogy “holnap nem lesz számítógép”, majd meggondolja magát, és mégis megengedi, akkor beválik a “másnál nem így van” próbálkozás is.

Hogyan kerülheted el, hogy folyton elbizonytalanodj a saját döntéseidben? Tarts ki mellettük! Ha kimondod, hogy ÍGY LESZ, akkor legyen is ÚGY! Nehéz, fárasztó, frusztráló, de nem megy másképp. Ha a gyerekek megszokták, hogy tartod magad a szavaidhoz, akkor megszokják azt is, hogy komolyan vegyék azokat.

Nem kell sok idő, kezdd el ma, és pár hét múlva már csak magukban mondogatják majd a kifogásaikat. Megpróbálják majd, de előre tudják, hogy felesleges. Elmondják majd, hogy “nem igazság, másnál ez nem így van”, de veszekedés nem lesz belőle, mert nem fogsz elbizonytalanodni a döntésedben (ha mégis, akkor nem a gyerek előtt).

Ha állandó harc az életed, akkor abból csak úgy léphetsz ki, ha valami teljesen mást csinálsz. A “nem érdekel, csinálj, amit akarsz!” hozzáállás nem segít, és senki nem veszi komolyan, a gyerek sem. Megtanulja viszont, hogy anya/apa mond olyasmit, amit nem gondol komolyan, ergo anya/apa mondatait nem kell komolyan venni. A többi mondatát sem.

Hogyan csináld másképp? Tarts be, amit kimondasz, és csak olyasmit mondj ki, amit komolyan is gondolsz. Nem egyszerű, de hosszútávon csak ez működik.

Segítségre van szükséged? Személyre szabott megoldásokat szeretnél? Gyere el egy konzultációra, szeptember 15-ig még alacsonyabb áron érheted el!

Kérj időpontot ITT.