Ezért érdemes dolgozni!

Kedves Katalin!

Először is gratulálok az oldalhoz, remek, sok hasznos és inspiráló írást olvastam már itt. Ez a mostani (napi 15 perces “küzdés”) is ilyen volt: előrevivő, megrekedt állapotot átvészelő, reménykeltő.

Általában nincsen szükségem külső megerősítésre ahhoz, hogy tudjam melyik a helyes út számomra, de bizony időnként én is el- elbizonytalanodom. Ilyenkor jönnek az Önéhez hasonló írások, gondolatok, amelyek mindig adnak valami pluszt, valami “lökést”, hogy menni kell és csinálni.

pipacs

Az én “küzdésem” a nyelvtanulással és a munkahelyváltással kapcsolatos. Igazából nem is küzdés, mert nem érzem annak most már. Viszont az elején nagyon nehéz volt, olyan, mint Önnek a futás elkezdése. Valahogyan nem akart menni, húztam, nyúztam, nem csináltam. De közben éreztem, hogy ez a jövőm, a magabiztos nyelvtudással tudom megalapozni a hosszú távú jövőmet és tudok végre munkahelyet váltani, netán más irányba is tekintgetni.

Mára eljutottam cirka egy év alatt oda, hogy angol nyelvű szövegeket olvasok, fordítok, egyre több mindent megértek, egyre jobban beszélek, stb. Sikerélményt ad és újabb eredmények elérésére sarkall. Minden nap foglalkozom a nyelvvel, sokszor nem csak napi 15 percet, hanem annál jóval többet (kicsi gyermek, munka, egyéb feladatok mellett).

Találok rá időt, mert amit nagyon szeretünk csinálni, vagy nagyon szeretnénk elérni arra nem sajnáljuk a befektetett munkát, időt, energiát. Ősszel sikeres nyelvvizsgát fogok tenni szóban és írásban középfokon angol nyelvből. Leírom, mert így még nagyobb az inspiráció, és a kimondott, leírt szavaknak, gondolatoknak teremtő erejük van, én ebben hiszek. Köszönöm szépen, hogy leírhattam, hogy elolvassa a történetemet és további sok sikert kívánok a munkájához Katalin!

Üdv, Verebi  Ivett

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .