Te miben vagy jó? Kérdezi az anya kamasz gyerekét. Semmiben, jön a válasz. A semmi az egy olyan valami, amit még nem tudunk, amire még nem jöttünk rá, nem ismertünk fel. Szóval te miben is vagy jó?

Egy jövőkép nélküli, motiválatlan kamasz nem érzi úgy, hogy a létezésének bármi értelme lenne, hogy számítana a jelenléte. Az egész társadalmunk úgy rendezkedett be, hogy nem vesszük komolyan a gyerekeket. Látszik ez már abból is, hogy “csókolommal” kell köszönniük. Miért? Miért nem elég a “Jó napot”, mint a felnőtteknek? Ha egy boltban sorban áll egy gyerek a pénztárnál, nagy eséllyel áll be elé egy idősebb felnőtt. Nem vesszük komolyan a gyerekeket.

Sok családdal dolgoztam már együtt, és beszéltük végig a hétköznapjaikat, kerestük azokat a pontokat, amiken javítva jobbá tehető az életük. Sok édesanya mondta el, hogy amikor gyereke hazaér az iskolából, kikérdezi a napjáról. Ha valami rossz dolog történt, rossz jegyet kapott, vagy beírást, vagy nem volt kész a házija, nem volt felszerelése, hosszú beszédbe kezdtek, hogy ez így nincs rendben, miért nem figyel oda, miért nem tanul, satöbbi.

Hogyan lehet magabiztos, döntésképes ember az, akit gyerekkorában naponta szembesítenek a hibáival? Képzeld el, hogy este hazamész a munkából, és valaki pontról pontra beszámoltat arról, hogy mit csináltál és hogyan. Aztán végigmenne a listán: ezt miért nem csináltad meg? Ezt is elfelejtetted? Ezt rosszul csináltad, ebben is van hiba. Nem lesz ez így rendben. Lenne kedved másnap is bemenni dolgozni? Majd este ismét végighallgatni, hogy mit csináltál rosszul? Nem hinném.

Egy édesanya azt mondta nekem, hogy úgy érzi, kamasz gyerekét újra meg kell ismernie, mert nagyon más, mint néhány éve volt. Teljesen egyetértek vele.

Egy óvodás, alsós gyerek, ha kedve van hozzá, elmeséli az élményeit az óvónéniről, tanítónéniről, társairól. Megmutatja a rajzait, büszkén mondja fel a megtanult mondókát. Egy kamasztól nem lehet ugyanazt várni. A szülők még emlékeznek ezekre az évekre, még közel van az, amikor lelkesen mesélt gyerekük az átélt dolgokról, de ez megváltozik később. Ugyanaz a kérdés teljesen más hatást kelt egy kamaszban, már faggatózásnak érzi. Az iskolai léte már nem a tanítónéni körül forog, de nem is a megtanult versek körül.

Mit tehetünk, hogy ne így teljenek a délutánok, esték?

Tegyünk fel más jellegű kérdéseket! Például:

– Szerinted te miben vagy jó?

– És a barátaid szerint?

– Képzeld el, hogy hirtelen előremehetsz az időben 20 évet, és azt tapasztalod, hogy teljesült a legnagyobb vágyad!

– Hogy néz ki az életed?

– Mit csinálsz? Hogy telnek a napjaid?

– Ki van melletted?

– Mi az, amit ugyanúgy csinálsz, mint most?

– Szerinted én hogyan segítettem neked, hogy elérd az álmod?

– Mi az, amit most is ugyanúgy csinálok?

Ha olyan kérdéseket teszünk fel, amelyek a vágyott jövőről szólnak, akkor a gyerekünk azt érzi, hogy hiszünk benne, hogy képes megvalósítani azt, amit szeretne.

Nagy a különbség aközött, hogy “Ha így folytatod, még utcaseprőnek sem vesznek fel!” és aközött, hogy “Szerinted mit csinálsz ma is úgy, hogy elérd az álmod, és min kellene változtatnod?“.

Egy kérdés igenis lehet varázslatos, egy kérdés kinyithat egy ablakot, ami eddig zárva volt. Egy jól feltett kérdés azt jelenti, hogy figyelünk a másikra, hogy érdekel, hogy mi van vele, mi van benne, hogyan érzi magát. Egy jól feltett kérdésre valódi válasz érkezik, és kiderül, hogy mit jelent az, hogy “semmi”.

Ebben szeretnénk segíteni, mert tudjuk, hogy ez nem megy magától. Ezért állítunk össze egy olyan anyagot, ami pontról pontra vezet majd végig a mindennapokban felmerülő problémákon, hogy az, aki olvassa, képes legyen kilépni a megszokott és feszültséget gerjesztő helyzetekből. Hogy képes legyen feltenni a megfelelő kérdéseket.

Szeretnél te is hozzájutni ehhez az anyaghoz? Iratkozz fel a hírlevélre, és az elsők között lehetsz, akik értesülnek arról, ha elkészült! Itt teheted meg: