Amikor arról beszélek valakivel, hogy miért is hatékony a mediáció, általában az a reakció, hogy „mi enélkül is meg tudunk egyezni, meg tudjuk beszélni a dolgokat. Szoktunk kompromisszumot kötni.”
Az egyik ügyfelem őszintén elmondta, hogy azért veszekednek keveset a férjével, azért működik jól a házasságuk, mert ő sok kompromisszumot köt.
A férje kitalál valamit, ő pedig belenyugszik. Ez egészen addig működik, amíg el nem érnek egy olyan pontra, amiben a feleség már nem képes megkötni a kompromisszumot, így nemet mond a férje javaslatára. Senki nem enged, senki nem lép egy tapodtat sem a másik irányába, kialakul egy tökéletes patthelyzet.
Példa egy feloldhatatlannak látszó helyzetre – a tartásdíj
A konfliktus feloldhatatlannak tűnt először, legalábbis az előttem ülő két ember nem látott rá esélyt, hogy meg tudjanak egyezni, hiszen mindketten a végsőkig ragaszkodtak a saját álláspontjukhoz. A vita már régóta húzódott, és egyikük sem akart engedni, mindketten nagyon elszántak voltak. Az anya háromszor annyi tartásdíjat szeretett volna, mint amennyit az apa fizetni akart.
Folyamatosan a bírósággal fenyegették egymást, harciasak voltak. Mediációs helyzeten kívül esélyük sem lett volna megegyezésre jutni, mert nem hallgattak egymásra, nem is akarták megérteni a másik álláspontját, indokait.
Amiért a mediáció működik
Nem azzal foglalkozunk, hogy kinek mi a problémája a másikkal, a helyzettel. Nem azzal, hogy miért nem akarja azt, amit a másik. Azzal foglalkozunk, hogy ki mit szeretne, milyen megállapodással lenne elégedett. És mi az, amire valójában vágyik. A jelen helyzettel világossá téve ezt:
Az apa azért szeretett volna kevesebb tartásdíjat fizetni, mert megromlott a kapcsolata a gyerekével, és ez volt az egyetlen eszköz a kezében, amivel ezt befolyásolni tudta. Az apa valójában arra vágyott, hogy a gyermeke keresse őt fel, ha valamire szüksége van, és bármit megad neki, bármilyen kérését teljesíti, de vonja be őt az életébe, forduljon hozzá, kérje meg őt.
Az anya azért szeretett volna magasabb összeget, mert a gyerek új iskolába került, rengeteg kiadással járt a tanulása, és megalázónak érezte volna, hogy minden iskolai kifizetés előtt egyezkedjen a volt férjével.
Már ebből is látszik, hogy teljesen más okok és szükségletek húzódnak meg a háttérben, és csak akkor születhet konstruktív megegyezés, ha ezekről beszélünk, nem közvetlenül a tartásdíj összegéről.
Hogyan lehetne az apának szorosabb kapcsolata a gyerekével a kifizetett összegtől függetlenül? Hogyan érhetné el az anya, hogy az iskolának fizetett összeg folyamatosan a rendelkezésére álljon? Ez az, amiben közös nevezőre kell, hogy jussanak, és mivel ezek valódi igények, így beszélni is lehet róluk.
A mediáció során kiderült, hogy az anyának fogalma sem volt arról, hogy az apa mire vágyik a gyerekkel kapcsolatban, ő azt hitte, csak „erősködik”, és őt akarja kényelmetlen helyzetbe hozni. Elismerte az apa kérésének a jogosságát, és a feszült helyzet, a harcias légkör azonnal megenyhült.
Tudtak arról beszélni, hogy ki hogyan képzeli a gyerekkel való kapcsolatát, a közös jövőjüket. Máris egy olyan pontnál tartottak, ami mindkettejük számára fontos: a gyerekük élete, az, hogy kinek mennyire számít az együtt töltött idő, ki mit tudna tenni azért, hogy az apának több lehetősége legyen apaként jelen lenni a gyerek életében.
Az apa is megértette, hogy a csökkentett gyerektartással milyen kényelmetlen helyzetbe hozta az anyát, korábban ő is csak arra gondolt, hogy ez a módja annak, hogy sűrűbben kommunikáljon a gyerekével. Képes volt meglátni az anya álláspontját, azt, hogy őt hogyan érinti, hogy hónapról hónapra újra pénzt kell kérnie. Felismerte, hogy ezzel csak ront a mostani kapcsolaton, nem javít, ezért beleegyezett, hogy visszaállítja a korábbi összeget, és más módon fejezi ki a gyerekének, hogy fontos neki.
Ez az, ami miatt a mediáció sikeresebb, mint bármilyen más konfliktuskezelési módszer. A résztvevők a valódi igényeikre találnak valódi megoldásokat. Egy határozott lépéssel eltávolodunk a feszültséget okozó problémától, és csak azzal foglalkozunk, mire a felek vágynak, amit el szeretnének érni a megegyezéssel.
Mivel nem a konkrét számokról beszélünk, nem arról, hogy ki mekkora összeget tart még elfogadhatónak, ezért nem is beszélhetnénk kompromisszumról, senkinek nem kell engednie, senkinek nem kell olyasmibe beleegyeznie, amit egyáltalán nem szeretne. Mindenki nyer, és ezt csak a mediáció tudja. Ezért szeretem.
Nagyon jó érzés megtapasztalni, ahogy a korábban harcra kész párok egymás felé fordulva megértik a másikat, meghallják az igényeket, és ők maguk is képesek azokat kimondani.
Csak mediációs helyzetben működik?
Nem, ez egy megtanulható és fejleszthető készség, és én szeretném is átadni ezt a tudást mindazoknak, akik már nem elégszenek meg a kapcsolataikban a kompromisszummal, hanem valódi megegyezésre törekednek.
Akik meg szeretnék tanulni, hogy hogyan lépjenek hátra egy feszült helyzetből otthon, családi körben vagy egy munkahelyi vita során, és hogyan fogalmazzák meg, hogy mi az, amit igazán szeretnének, és hogyan hallják meg a másikat, azoknak egy intenzív tréningen átadom mindazt, amit én a mediáció során használok. Sok – sok gyakorlás, nagyon kevés elmélet várható, és garantálom, hogy a nap végére sokkal könnyebben és hatékonyabban kezeled majd az érzékenyebb helyzeteket is.
Kattints a linkre, tedd fel a kérdésed, ami most megfogalmazódott benned, és elsőként értesülhetsz a részletekről: