Két ember beszélget, beszélget, majd hirtelen – akár mondat közben is – félbeszakad a társalgás. Mi történt? És főképp miért?
A kommunikációs gátak többnyire észrevétlenül állítják meg a társalgás fonalát, a beálló csendből lehet csak arra következtetni, hogy mi történt. Az egyik fél mond vagy tesz valamit (általában nem tudatosan, sőt, jót akarva), ami megállítja a kommunikációt, a másik félnek egyszerűen elmegy a kedve a folytatástól. Nézzük meg példákon keresztül!
1. Parancsolgatás. Elmesélem valakinek, hogy előző nap összevesztem a testvéremmel, és emiatt nagyon rosszul érzem magam. Épp az érzéseimet fejtegetem neki, amikor ő azt mondja: „figyelj, szerintem hívd fel, írj neki, menj el hozzá, beszélj vele, kérj bocsánatot.” Vagy: „ne hagyd magad, várd meg, amíg ő kér bocsánatot…” Elkezdi sorolni, hogy mi mindent kellene megtennem ebben a helyzetben. Vagy csak egyetlen mondatot mond, a társalgás mégis megreked.
Miért baj ez? Csak segíteni akart.
A kérdést inkább úgy célszerű feltenni, hogy nekem mire lett volna szükségem abban a helyzetben?
– empátiára.
– figyelemre.
– arra, hogy elmondhassam, hogyan érzem magam.
Mire nem volt szükségem abban a helyzetben?
– arra, hogy valaki megmondja, mit kell tennem.
Mi motiválhatja a másik felet?
– nagyon segíteni akar, csak azt nem tudja, hogyan tehetné.
– egyáltalán nem akar az érzéseimről hallani, önkéntelenül is felállít egy gátat. Eddig és ne tovább!
– szeretné röviden lezárni a beszélgetést, gyorsan megmondja, mit kell tennem, és már mehet is tovább.
– bármi egyéb
Érdemes kipróbálni, akkor is érezhetően megreked a beszélgetés, ha csak játék az egész. Érdemes ugyanakkor azt is eljátszani, hogyan lehet a felállított gát ellenére mégis folytatni a beszélgetést.
Egy gondolat a(z) Kommunikációs gátak 1.”