Először nagyon megdöbbentem, másodszor már kevésbé, harmadszor már ismerősként üdvözöltem a kifogást: nem lesz közös megegyezés, majd a bíróság dönt! Vagy: találkozunk a bíróságon, és ott majd minden kiderül! Anélkül, hogy általánosítanék elmondom, hogy eddig még csak férfiak szájából hallottam ehhez hasonló mondatokat.

Lehetne elemezgetni az okát annak, hogy miért akar valaki inkább évekig pereskedni sok pénzért, mint gyorsan és kevés pénzért elválni (ha már a válás az egyetlen opció), de most nem ez a témánk. A kérdés inkább az, hogy milyen téves elképzelések állnak a háttérben? Mire számít az adott fél a bíróságon? Én úgy képzelem, hogy olyan amerikás ügyvédes-bírós jelenetet látnak maguk előtt az ügyfelek. Mint amilyen az Apafej végén van, mindenki megérti, átérzi a szegény ember helyzetét, sok érzelem, sok sírás, kiderül végre minden.

Csak angolul találtam meg, de a lényeg átjön:

Azok az apák/férjek (többnyire gyermekes párokkal foglalkozom), akik AZ IGAZSÁGRA vágynak, mindig elmondják, hogy évek óta gyűjtik az e-maileket, veszik fel a telefonbeszélgetéseket, hogy majd megmutassák a bíróságon. És akkor a bíró majd látja, hogy a feleség ezt meg ezt tette és mondta, és gondolta.

Több probléma is van ezzel:

1. Hol van közben a gyerek? Akár fizikailag is, mert a tényfeltáró válóper évekig is eltarthat, de inkább a fejekben hol van? Az érzelmekben hol van? Közhelynek tűnik, de egy ilyen válóper során hatványozottan igaz: a szülők a minták a gyerek előtt. Ahogy apa bánik anyával, ahogy beszél vele, róla, azt a mintát veszik át a gyerekek. Egy hosszú pereskedés rengeteg feszültséggel, konfliktussal jár, ami érinti a gyerekeket, hiszen közben is tartja a kapcsolatot mindkét szülőjével, látja, hallja őket, amikor egymással, egymásról beszélnek.

Ilyen esetben a lányok is és a fiúk is azt gondolhatják, hogy az a jó kapcsolat, amiben a férfi megveti és utálja a nőt. Ez persze akkor is igaz, amikor az anya teszi ugyanezt az apával!

2. A bíró nem akar igazságot tenni.  A bíró azt próbálja eldönteni, hogy melyik szülőnél biztosított inkább a gyerekek egészséges testi-lelki fejlődése. Neki válás során el kell helyeznie valakinél a gyereket, meg kell határoznia a láthatás feltételeit, a tartásdíj összegét. Ezekről valójában egyáltalán nem akar dönteni, a bíróság azt szeretné, ha a közös gyermekekről a szülők döntenének. Minden kérdésről.

Amennyiben mindkét fél magának szeretné a szülői felügyeleti jogot, akkor “néznek bele” a szülők életébe, rendelnek ki különböző igazságügyi szakértőket (nagyon-nagyon sok pénzért), vizsgálják meg, hogy “kinek a hibájából” ment tönkre a házasság, ki hagyta el a közös otthont, stb.

Olyasmivel nem foglalkoznak, hogy: 3 és fél éve az anya azt írta egy barátnőjének, hogy abban a buliban tetszett neki a pultos srác. Ez senkit nem érdekel a férjen kívül, mert neki ez természetesen rosszul esett.

3. Amikor még ennyi rossz érzés van valamelyik félben, akkor nem lehet reálisan dönteni a gyerekek sorsáról, jövőjéről. Hallottam már olyat egy apa szájából, hogy “feljelentelek, lecsukatlak, sose látod többet a gyereked!”, és beszéltem már anyával, aki mindig kitalált valamilyen ürügyet arra, hogy miért nem viheti el az apa a gyereket hétvégén (beteg, alszik(!), tanul, játszik, vendégek jönnek…).  A kérdés ugyanaz, mint az első esetben: hol van közben a gyerek? Újabb közhely: a gyereknek mindkét szülőjére szüksége van.  Ezt el is mondom az ügyfeleknek. A válasz sokáig: “igen, ezt én is tudom, de…” Abban a pillanatban, amikor innen az “igen, de” kezdetű mondatoktól tovább tudunk lépni, kezdődik a valódi párbeszéd.

Ha már nem a sérelmeket, kifogásokat sorolják a felek, el lehet kezdeni a megegyezés kidolgozását, a “Hogyan oldjuk meg?” kérdések megválaszolását. Akkor már lehet szó közös megegyezéses válásról.

Természetesen van olyan helyzet, amikor valóban nem lehet az apára vagy az anyára bízni a gyerekeket, mert az életvitele, magatartása, körülményei nem elfogadhatóak egy kiskorú számára.

Sem a válások, sem a gyermekelhelyezési viták között nincs két egyforma. Ha szeretne többet megtudni az Ön lehetőségeiről a saját helyzetére vonatkozóan, írjon nekünk!