Hogyan legyél önazonos?

Több olyan levelet kapok mostanában, amelyek arról szólnak, hogy az írójuk nem önazonos. Nem érzi jól magát otthon, a saját életében. Van, aki benne ragadt egy rossz házasságban, van, aki nem szereti sem a munkáját, sem az életét. Össze vannak zavarodva, nem tudják, mit csináljanak, de azt érzik, hogy valamit tenniük kell, mert ahogy eddig ment, úgy nem mehet tovább.

Tudok valahogy segíteni? – ezt kérdezik.

Hogyan tudok segíteni? Többnyire az is elég, hogy teret adok annak, hogy nyugodtan végiggondolhassák azt, hogy milyen helyzetben vannak, és mi az, amire valójában vágynak. Teret adok annak, hogy ki merjék mondani hangosan, hogy nem boldogok, bár az elvárás feléjük az, hogy azok legyenek. A nőktől, akiknek családjuk, gyerekük van, mindenki elvárja, hogy magasztos boldogságban teljenek a napjaik, hiszen már nem önmagukért, hanem a családjukért élnek. Az pedig maga a boldogság.

Óriási csapda ez, és nagyon erősen fogva tart. Volt nálam egy édesanya, aki 2 év anyaság után eljutott odáig, hogy megőrül, ha nem kap vissza valamit az életéből. Szinte a sejtjeiben érezte, hogy eltűnik, feloldódik valamiben, ami mindent elvesz tőle, neki nem marad már semmi. És ettől az érzéstől olyan bűntudata lett, amit csak azok az anyák ismernek, akik azt érzik, hogy valamit elrontottak, valamit nem adtak meg a gyereküknek, amire pedig szükségük lett volna.

Ezt a fajta bűntudatot csak az anyák érzik, akik magukra gondoltak egy rövid ideig, nem pedig a gyerekükre.

A bűntudat viszont elvisz a helyes útról, elvisz onnan, ahol még szilárd a talaj a lábad alatt, és olyan döntések követhetik, amelyek még beljebb lökhetnek a rossz érzésekbe. Az édesanya nagyon szeretett volna napi egy órát csak saját magával foglalkozni, sétálni, futni, beszélgetni, olvasni, vagy csak egy padon ücsörögni. Napi egy óra nem sok, mégis bűntudata lett, hogy nem akar a saját gyerekével lenni, ezért nem tette meg. Otthon maradt vele, nem bízta rá senki másra, a nagymamára sem, barátokra sem. Otthon maradtak, a gyerek pedig egyetlen percre sem hagyta magára az anyát, még annyi időt sem bírt ki nélküle, amíg az anya pisilt vagy zuhanyzott.

A gyerekek pontosan érzik, hogy az anya másra vágyik,

hogy már nagyon elege van, hogy egy kicsit kiszakadna végre. Ha az anya ezt tudja őszintén és magabiztosan képviselni, nincs is semmi probléma. Képesek jól érezni magukat a gyerekek a nagyszülőkkel, barátokkal is, az oviban, bölcsiben is. Nem az a baj, hogy a gyerek túl ragaszkodó, hogy túl anyás. Az anya fejében van mindez, nem a gyerekében.

A gyerekek nagyon jól alkalmazkodnak, de az első lépést az anyának kell megtennie, nem várhatja, hogy a 2-3 (akármennyi) éves gyerek egyszer csak így szól: anya, menj, és csináld azt, amit szeretnél, engem pedig addig vigyél a nagyihoz vagy az oviba, vagy bárhova. Ha az anya azt mondja a gyerekének, hogy képzeld, ma elmehetsz a nagyihoz, és játszhatsz ezt meg ezt, annak a gyerek örülni fog. Kivéve, ha érzi a bizonytalanságot és a bűntudatot. Mert akkor jön a hiszti és a zsarolás, akkor hirtelen nagyon anyás lesz.

Hogyan tudok segíteni, hogy önazonos legyél?

Abban tudok segíteni, hogy elválaszd azt, ami belőled jön attól, amit a gyerek érez. És abban, hogy elválaszd azt, ami egy külső elvárás feléd attól, amire te magad vágysz.

Ha otthon, a házastársaddal azon játszmáztok, hogy ki mennyit dolgozik, ki mennyire figyel vagy nem figyel a másikra, kinek az igényei fontosabbak, akkor egy idő után ebbe mindketten belefáradtok, mindketten úgy érzitek majd, hogy valami nincs rendben, hogy eltolódott az egyensúly. Akkor már nem azért ülsz le este a gép elé, mert nagyon muszáj valamit megcsinálni, hanem ezért, mert úgy érzed, meg kell mutatnod, hogy ezt te megteheted. És ha szeret, akkor elfogadja ezt. Ő pedig közben azzal kínozza magát, hogy ha szeretnéd őt, akkor nem ülnél a gép előtt, és kitalál valami olyasmit, amiről tudja, hogy zavar téged. Például rendetlenséget csinál a konyhában.

Mit lehet tenni?

Állj meg egy pillanatra, és nézz szét a saját életedben:

Mi az, ami boldoggá tesz?
Mi az, ami nem komfortos?
Mikor érzed magad felhőtlenül boldognak, felszabadultnak?
Mi az, ami aggaszt, ami félelemmel tölt el?
Mi az, amit te meg tudsz tenni azért, hogy komfortosabb legyél a saját életedben?

A változás ijesztő, de az még ijesztőbb, ha beleragadsz valamibe, ami nem működik, vagy ami boldogtalanná tesz. Senkinek nem tartozol elszámolással, csak saját magadnak. Senki más nem tudja neked megmondani, hogy hogyan kellene élned, csak te magad. Senki nem döntheti el, hogy mi a jó neked, vagy hogy hogyan kellene érezned. Jogod van ahhoz, hogy legyen saját időd, jogod van ahhoz, hogy találkozz a barátaiddal, hogy egyáltalán legyenek barátaid. Jogod van ahhoz, hogy időről időre átgondold, hogy az élet, amit élsz, a te életed-e még.

Jogod van változtatni rajta, hogy önazonos legyél.

Egyetlen életünk van, ebből kell kihozni mindent. Ezt kell boldogan élnünk, nem a következőt.