8. Gyakorlat

Tárgyilagosan visszatükrözni

Ez a mediátor legerősebb fegyvere. Ez segít abban, hogy a konfliktusban álló felek érzelmek és indulatok nélkül tudjanak kommunikálni. Nem fokozzuk az érzelmi töltetet, hanem csökkentjük. Beszélgetni csak úgy lehet, ha mindenki nyugodt annyira, hogy megértse a másik szavait.

Hogyan csináljuk?

Az egyik fél mond valamit, ideges, zaklatott. Például arról beszél az anya, hogy az apa a legutóbbi láthatás alkalmával „az új nőjét” is elvitte a programra. Ez a téma nagyon komplikált érzelmeket szíthat az anyában: féltékenység, düh, a gyermek féltése…

Ezekkel egy mediációs beszélgetésen nem tudunk foglalkozni, szükséges, hogy a fókusz visszakerüljön a lényegre, és ez a lényeg többnyire a gyerek. Minden felvetett problémát a gyermek szemszögéből nézünk. Ahhoz, hogy a szülők képesek legyenek a gyerekükről beszélni, az érzelmi töltetnek, a zaklatottságnak csökkennie kell.

Fontos, hogy mindenki ki tudja mondani, ami benne van, fontos, hogy ezek a szavak, félelmek elhangozzanak, de utána ahhoz, hogy beszélhessünk, vissza kell lépni egy alacsonyabb érzelmi szintre. Szóval nem arról van szó, hogy nem szabad ezeket a dolgokat kimondani, sőt. Jó, ha elhangoznak, de nem szabad náluk leragadni.

Az érzelmi töltet úgy csökkenthető, ha a mondat lényegét tárgyilagos hangon visszatükrözzük a feleségnek:

• Ha jól értem, azt szeretné kérni a férjétől, hogy ne vigyen senkit a gyermekével közös programra.
• Igen, pont ezt.

Vagy egy másik példa, ezúttal a férj oldaláról:

• Nem akarom, hogy minden alkalommal, amikor a gyerekért megyek, 1 órán át mondogasd, hogy mit hogyan csináljak!
• Ezzel azt szeretné mondani a feleségének, hogy arra lenne szüksége, hogy jobban bízzon önben? Hogy elhiggye, képes ellátni a közös gyermeküket?
• Igen, szeretném, ha bízna bennem!

Ugye, hogy érezhetően csökken az indulat, az érzelmi töltet? Mindenki arra vágyik, hogy valaki felismerje és esetleg ki is mondja, az ő szükségleteit. Ha a felek azt érzik, hogy a mediátor érti őket, akkor megnyugszanak, úgy érzik, hogy jól haladnak, nincs szükség az indulatra.

Feladat:

Ha valamelyik családtagod mérges, feszült, indulatos, akkor ne az érzelmekre reagálj, hanem a valódi szükségletére. Próbáld ki a visszatükrözést, ne menj bele az indulatos veszekedésbe. Halld meg, amit mond, majd tükrözd vissza tárgyilagos, érzelemmentes hangon:

• Ha jól értem, azt szeretnéd mondani, hogy…
• Azt hallom meg mindebből, hogy…

Ebben benne van minden, amit eddig tanultál. Aktív figyelem a másikra, a saját reakcióid kordában tartása, nem reagálás a másik indulataira. Ha ezt jól csinálod, még a legharagosabb beszélgetés sem fog veszekedéssel végződni.

Ráadás

Ismersz olyan embert, aki elszívja az energiádat? Akivel egy beszélgetés felér 8 óra munkával? Ők az energiavámpírok. Hogyan lehet kivédeni őket? Hogyan tudod megtartani a saját erődet, ahelyett, hogy nekik adnád?

Van, hogy az embernek a saját gyereke az, aki leszívja az energiáját. Elmondok egy példát:

12 éves fiú semmit nem csinál önként, kérés nélkül. Még egy olyan egyszerű dolgot sem, mint a terítés. Anya megkéri, hogy vacsora előtt terítse meg az asztalt. Fiú:

• mit tegyek? Tányért?
• Igen, 5 tányért
• És tegyek villát is? vagy kanalat? – pedig pontosan tudja, hogy mi a vacsora, és hogy villa kell hozzá.
• Villát tegyél. – poharat nem tesz.
• tettél poharat?
• Tegyek? Mit iszunk?

Ez az 5 perc több erőt visz el az anyától, mint a vacsora megfőzése.

Másik példa, ugyanaz a fiú:

Előző tanévben (mielőtt megismertem a családot), együtt tanult anya és fia.

Fiú tudja, hogy délután tanulnia kell, de nem kezdi el magától. Ül a gép előtt, játszik. Anya szól egyszer, kétszer, háromszor, semmi. Ideges lesz, indulattal szól, fiú feláll, de nem ül le tanulni, helyette – ahogy az anya fogalmazott – kering az étkezőben. Céltalanul járkál körbe, megfog dolgokat, kinyitja a hűtőt, becsukja, belenéz a vacsorába, eszik egy falatot, közben beszél, az anya szavait, kérését elengedi a füle mellett.

• Anya, képzeld, ma az iskolában…
• Ülj le kérlek, és vedd elő a könyvedet, majd később elmeséled!
• Ne, várjál, várjál, nagyon jó volt!
• Késő van, kezdj el tanulni!
• Mi lesz a vacsora? Ez miből van? És az? És figyelj, ezt hallgasd meg… – és mondja, mondja, mondja, levegőt sem vesz.
• FEJEZD BE!

Anya kiabál, hatalmas energiával, fiú megsértődik, duzzogva leül közben motyog folyamatosan.

Mi történt?

A fiú saját erőből, saját energiából nem kezdte el a tanulást. Ellenállt, hárított. Az anya erejét használta arra, hogy meglegyen a kezdő lendület. Az ő energiájából táplálkozva csinálta a saját feladatát. Az anya elmondta, hogy az egész tanulásban sokkal jobban elfárad, mint a munkában. Egy ilyen este után nem maradt semmi energiája. A saját fia szívta el tőle. Aki nem fáradt el, jókedvűen bohóckodott az asztalnál.

Mit lehet tenni?

Amikor az anyával végigvettük a közös tanulásukat, először tartotta magát ahhoz, hogy ezt csak így lehet. Ha ő nem hajtja, nem kényszeríti, nem fog tanulni. Neki ezt az áldozatot meg kell hoznia. Pedig nem így van.

Ahogy kívülről tudta látni ezt a játszmát, és felismerte, hogy ez nem a tanulásról szól, megértette azt is, hogy véget kell vetnie ennek. Fiának a saját erejéből, a saját energiáját felhasználva kell tanulnia. Szóval beszüntette a közös esti programot, a fiúnak a szobájában kell tanulnia egyedül.

Azóta eltelt egy év, és a fiú nem lett rosszabb tanuló, de az esti nagyon stresszes játszmának vége. Nyugodtabbak a napok, kevesebb a konfliktus, és az anya nem fárad el annyira.

Az energiavámpírokkal azért is nehéz, mert elhitetik, hogy az embernek nincs más választása, mint elviselni őket. Nagyon nehéz egy másik embernek megmondani, hogy elég, ne mondd tovább, fejezd be! Pedig ha tartani akarod a saját határaidat, akkor meg kell tenni valamilyen formában. Nem fogják érteni, mert nem tudatosul bennük, hogy ők bármi rosszat tennének.

Nagyon fontos a saját határaink tartása. Ez olyasmi, amire nem tanítanak meg sem otthon, sem az iskolában. Amikor érzed, hogy valaki épp elszívja az erődet, elszívja az energiádat, akkor állítsd le, ha kell, fordíts neki hátat. Senkinek nem tartozol annyival, hogy beengedd a legbelsőbb énedbe. Ha egy beszélgetés után úgy érzed, mintha megrugdostak volna, akkor az az ember vámpír, belőled táplálkozik. Mondj nemet!

• Ne haragudj, erre most sem időm, sem energiám, mennem kell! – ne várd meg a választ sem, menj!
• Ezt már legutóbb megbeszéltük, most nem alkalmas újra, szia.
• Nem érek rá most egyáltalán.

Ha semmi sem használ, mondd meg őszintén, hogy neked a kapcsolatotok nem tesz jót, nem szeretnéd folytatni. Meg fog bántódni, de ez néha elkerülhetetlen. Az energiavámpírok nagyon jól manipulálnak még akkor is, ha nem ez a céljuk, ha azt gondolod, hogy nem direkt csinálja. Valószínűleg nem, de ez nem változtat azon a tényen, hogy meg kell védened a saját határaidat, meg kell védened saját magadat.

A 8. Gyakorlat innen letölthető: 8. gyakorlat

7. Gyakorlat

A másik helyében

Ezt a gyakorlatot akkor szoktam alkalmazni, amikor a mediációs ülésen a felek nagyon nem értik egymás nyelvét, fogalmuk sincs, mire gondol a másik, mit akar nekik mondani. Amikor a kimondott szavakon teljesen mást értenek.

Először azt próbáljuk meg, hogy egyikük mond valamit, a másik nem reagál rá, hanem elmondja, hogy mit értett meg a szavaiból. A másik pedig elmondja, hogy valóban azt akarta-e mondani. Többnyire nem. Ezt addig folytatjuk, amíg sikerül teljesen egyetérteni, amíg az egyik ugyanazt érti a szavakon, amit a másik mondani akart.

Volt, hogy ezzel elment közel egy óránk, mert teljesen más nyelvet beszéltek. Nagyon érdekes tapasztalat azt látni, hogy több éve (évtizede) együtt élő párok ugyanazokon a szavakon teljesen mást értenek. Hogy fogalmuk sincs, mit is érez, akar, szeretne a másik. És amikor végre megértik a párjukat, megértik, hogy amikor mond vagy kér valamit tőlük, akkor nem veszekedést akar, hanem az igényeit próbálja kommunikálni, akkor az felér egy katarzissal. Azért a pillanatért megéri végigcsinálni a gyakorlatokat.

Ha azt tapasztalom, hogy párbeszédes formában csak lassan jutunk előre, akkor szoktam elvégezni ezt a gyakorlatot:

Megkérem a feleket, hogy cseréljenek helyet, majd beszéljenek a másik nevében. A másik nevében mondják el, amit szerintük az mondani akar. Ugyanaz a gyakorlat, de most a szerepcsere révén nő az empátia, nő az elfogadás és a megértés is. A másik bőrében lenni nehéz, de közelebb hozza a feleket egymáshoz.

Amikor csak megérteni kellene a másik szavait, nem tudják kikapcsolni a saját gondolataikat, érzéseiket. Viszont amikor a másik bőrébe kell bújni, és az ő gondolatait megfogalmazni, akkor könnyebben megértik, amit az ki szeretne fejezni.

Feladat:

Valószínűleg nálatok is mindenkinek megvan a helye az asztalnál. Válasszatok egy időpontot, amikor kettesben vagytok a pároddal, még ha csak rövid időre is. És próbáljátok ki, bújjatok bele a másik bőrébe. Cseréljetek hozzá helyet, ez fontos, segít belehelyezkedni a szituációba. Cseréljetek helyet, és mondjátok el egymásnak a másik nevében (de E/1 személyben, mintha te most a párod lennél), amit szerintetek az mondani szeretne, amit szerintetek a másik érez, gondol. Amit kérne tőletek, amit mondana nektek. És a másik úgy válaszoljon, mintha te beszélnél.

Valódi haszna akkor lesz, ha komolyan veszitek a feladatot, ha tényleg belehelyezkedtek a másik bőrébe. Értsd meg a gyakorlat segítségével, hogy pontosan hogyan érzi magát a partnered bizonyos szituációban! Sokkal közelebb fogtok kerülni egymáshoz, viszont az is kiderül, hogy mi az, amit másképp értelmeztek. Meglátjátok, hogy melyek azok a területek, amelyeket eltérő módon láttok, melyek azok a szavak, amelyeket másképp értetek. Mindketten beszéljetek a másik szerepéből, mindketten próbáljátok ki, és mindketten reagáljatok is rá a másik bőréből.

Miután visszabújtok a saját valótokba, üljetek vissza a helyetekre, és beszéljétek meg a feladatot. Mondjátok el egymásnak, hogy milyen érzés volt a gyakorlat, milyen érzés volt a másik helyében lenni, a másik érzéseit megfogalmazni. Beszéljétek meg azt is, hogy mit tudtatok meg egymásról. Mit láttok most másképp, mi az, amit jobban megértettetek a másik működéséből?

Sikeres megvalósítást kívánok!

A gyakorlat innen letölthető: 7. gyakorlat

6. Gyakorlat

Visszajelzést adni

Eddig azzal foglalkoztunk, hogy hogyan fogalmazzátok meg egyenként a gondolataitokat, érzéseiteket. A mai gyakorlat arról szól, hogy hogyan adjunk úgy visszajelzést, hogy a másik pontosan azt értse rajta, amit mondani szeretnénk.

Nemrég mesélte nekem valaki egy konzultáción, hogy sorozatosan fut bele olyan helyzetekbe, amikor megpróbálja elmondani azt, ami a fejében van, majd meglepődve látja, hogy a másik valami egészen mást értett meg abból, amit ő elmondott. És a másik persze rendre megbántódott.

Egy mediációs ülésen az egyik legnagyobb kihívás, hogy úgy beszélgessenek a felek, hogy mindenki ugyanazt értse a szavakon. Nehezebb, mint gondolnád. Például amikor a feleség azt mondja a férjének, hogy „És akkor hiába mondtam, hogy ne menj, te csakazértis elmentél a haverjaiddal!” A férj erre vagy visszavág, és veszekedés lesz, vagy védekezni kezd, ami szintén vitát generálhat. Nézzük meg ezt a mondatot másképp megfogalmazva:

„Nagyon nehéz nekem esténként egyedül a gyerekekkel, szükségem van arra, hogy többet legyél velünk, velem. Hiányzol.” Őszinte, és saját magáról beszél, nem arról, amit a másik rosszul csinált. Érzésekkel nem lehet vitatkozni, lehet viszont reagálni rájuk. Erre már mondhatja a férj, hogy ő mit érez, neki mire van szüksége. És abban a pillanatban már világos mindkét fél számára, hogy a másik hogyan érzi magát attól, amit ő tett vagy mondott. Nem lesz veszekedés, nem lesz vita, kialakulhat egy valódi, őszinte párbeszéd.

A feladat:

Mondd el a párodnak, mondd el a gyerekeidnek, hogy hogyan érzel bizonyos helyzetekben! Adj visszajelzést arról, hogy mi az, amit szeretsz és nagyra becsülsz a másikban!

És lehetőség szerint olyan szituációt is válassz, ami rendszerint veszekedésbe szokott torkollni. Próbálj ki egy másik módszert a szokásos helyett, és figyeld meg a megváltozott reakciókat!

Így kezdd a mondataidat:

• Azt szeretem benned, hogy
• Nagyra becsülöm benned, hogy
• Nagyra értékelem azt, amikor
• Köszönöm, hogy
• Nagyon nehéz nekem az, amikor
• Azt szeretném kérni, hogy
• Arra van szükségem, hogy

Ismét fontos, hogy a kezdet döcögős lehet. Ha ez nem egy irányított beszélgetés (mint a mediáció), akkor meglepő az, hogy másképp fogalmazol, másképp reagálsz, mint szoktál. Ne add fel, gyakorold az ÉN – mondatokat. Jó munkát!

A 6. Gyakorlat letölthető innen: 6. gyakorlat

5. Gyakorlat

Nehéz egy kamasszal beszélgetni?

Attól függ, miről. Az iskoláról, saját magáról, a fejében levő gondolatokról nagyon nehéz. A fimről, amit látott, a kedvenc játékáról már kevésbé. A tanárairól is viszonylag könnyű.

Feladat a vacsoraasztal mellé: próbáljátok úgy alakítani ezt a hetet, hogy együtt legyetek esténként. Egyetek is együtt! Mondd meg mindenkinek a családban, hogy ezen a héten az a szabály, hogy a vacsora idejére nincs semmilyen technika. Se számítógép, se tévé, se telefon, se tablet. (ha tetszik, tartsátok meg ezt az új szabályt, biztos, hogy jót fog tenni a családi kommunikációnak!)

A beszélgetés szabályai:

• mindenki csak saját magáról beszélhet
• nem szabad egymás szavába vágni
• nem szabad egymást minősíteni (pl.: te buta vagy, te mindig ezt csinálod, te így meg úgy)
• érdemes időkorlátot szabni, nehogy valaki kisajátítsa az összes időt. Ha van konyhai időmérő, állítsátok be kb. 2-3 percre. Amikor letelt, már nem lehet új mondatot kezdeni, be kell fejeznie annak, aki épp beszélt, és továbbadni a szót a következőnek.
• Beszéljétek meg, hogy ki kezdi el, és merre megy a kör tovább. Ez fontos, mert különben mindenki a másikra fog várni!
• Ne add fel! Akkor sem, ha az elején döcögősen fog menni, ha nem értik, hogy mire jó ez, ha semmi kedvük hozzá. Ne add fel, mert szeretni fogják később. Mindenkinek jó érzés, ha elmondhatja, amit szeretne, és a többiek figyelnek rá.

És miről beszéljetek, ha rajtatok a sor?

• Mi volt aznap a legjobb élményed?
• Minek örültél a legjobban?
• Mondj 3 dolgot, amiért hálás vagy!
• Mondj egy dolgot, amit másképp csinálnál!

Mehettek sorban úgy is, hogy először mindenki megválaszol 1 kérdést, de mehettek úgy is, hogy egyszerre 3 kérdésre ad mindenki választ, utána jön a következő. Legyenek világosak a szabályok, és tartsátok hozzá magatokat! Akkor fog ez a gyakorlat változást hozni a kommunikációtokban, ha komolyan veszitek, és rendszeresen csináljátok.

A legfontosabb talán az, hogy amíg be nem fejeződik a kör, amíg nem válaszolt mindenki a kérdésekre, addig semmiképpen ne reagáljatok egymás mondataira. Nagyon nehéz megállni, főleg az elején, amíg nincs benne gyakorlatotok.

Ez most nem a párbeszéd, nem a beszélgetés ideje. Ez a gyakorlat arra való, hogy minden családtag megtanulja elmondani az élményeit és az érzéseit. Hogy megtanuljatok figyelni egymásra. Ha valaki mond valami érdekeset, és a többiek reagálnak rá, lehet, hogy kialakul egy olyan beszélgetés, ami ott és akkor hasznosnak tűnik, de könnyen okozhat féltékenységet, frusztrációt, negatív érzéseket azokban, akik emiatt nem mondhatták el a saját élményeiket. Valakinek moderálnia kell, figyelni és leállítani azt a családtagot, aki nem tartja be valamelyik szabályt.

Akkor, amikor mindenki sorra került, és az összes kérdésre válaszolt, kötetlenné lehet tenni a beszélgetést, tovább lehet kérdezni, ha valaki olyasmit mondott, ami bővebben érdekelne. A többi szabály ugyanúgy érvényben marad: nem lehet egymást kritizálni, minősíteni, tilos ítélkezni a másik felett. Egy ilyen beszélgetés ne végződjön veszekedéssel!

Amire még mindenképpen figyelj oda: ez a gyakorlat nem lehet a gyermeknevelés színtere. Bármit mond is a gyermeked, ne szülőként reagálj, próbáld meg elfogulatlan partnerként kezelni. Ha nevelni kezded, miután megnyílt, elmondott magáról dolgokat, azzal egy életre elveheted a kedvét a további esti gyakorlatoktól. Ezt pedig senki nem akarja, ugye? Bármit is mond, gondolj arra, hogy az akkor ott egy ajándék, amit máskor nem mondott volna el.

Nehéz lesz az elején, de ha betartjátok a szabályokat, egy idő után gyakorlattá válik, olyan gyakorlattá, amit minden családtag élvezni fog. A kapcsolatotok pedig javulni.

Az 5. gyakorlat letölthető innen: 5. gyakorlat

4. Gyakorlat

Anya vagy feleség, vagy ember?

Hogyan szólítjátok egymást a családban? Mi a Te identitásod? Ha be kellene nekem mutatkoznod, mit mondanál magadról?

Arról beszélnél, hogy hány gyerek édesanyja vagy? Vagy arról, hogy ki vett el feleségül? Képzeld el, hogy nincs gyereked, se férjed, csak te vagy egyedül. Akkor hogyan mutatkoznál be? Ki vagy te?

Ahhoz, hogy jól és hatékonyan kommunikáljunk, hogy képesek legyünk kiállni az igényeink mellett, tudnunk kell, hogy kik is vagyunk igazából. Vegyél elő egy papírt, és írd le legalább 10 mondatban, hogy ki vagy te!

Semmiképpen ne azzal kezdd, hogy anya és feleség. Ezek most tabu szavak. Mint ahogy az sem lehet benne, hogy mi a munkád. A munkád sem te vagy, az csak egy dolog, amit csinálsz, de nem te vagy.

Szóval akkor kezdj el írni most! Mutatkozz be saját magadnak! Ha az segít, akkor címezd valakinek, és mutasd is meg neki, ha kész van.

Ezt a gyakorlatot ki lehet egészíteni még valamivel: kérj meg valakit, aki ismer, hogy írja le, kinek lát téged. Szerinte te ki vagy? Ő sem írhatja le a tabu szavakat! Szerinte ki vagy, ha nem anya, nem feleség, nem dolgozó nő? Meglepő dolgok derülhetnek ki abból, hogy hogyan látnak minket azok, akik közel állnak hozzánk, akik szeretnek minket. És kérlek, fogadd el, ha jó dolgokat mond rólad! Ez most nem az álszerénység ideje, hanem a helyes önismereté. Jó vagy valamiben? Mondd ki, hogy igen, ebben szuper vagyok! Ez megy nekem!

Most arra gondolsz, hogy kommunikációs tréningre iratkoztál fel, nem önismeretire? A két dolgot nem lehet élesen elválasztani egymástól. Az tud jól és őszintén kommunikálni, aki tudja, hogy kicsoda, mi a helye a világban, és aki szereti magát annyira, hogy küzdjön a saját érdekeiért.

Ki vagy te? Hol a helyed a világban? Mik az igényeid? Szánj ezekre a kérdésekre időt, és válaszold meg őket őszintén!

A 4. gyakorlat innen letölthető: 4. gyakorlat

Elmesélek egy esetet, amikor nagyon nehéz volt nem reagálnom:

Egy család volt nálam mediáción, amikor a 12 éves gyerek elmondta, hogy egyik éjjel hallotta, ahogy anyukája a fürdőszobában kiabált, üvöltött magából kifordulva. Valamiféle idegösszeomlása lehetett. Azt kiabálta, hogy elege van, nem bírja tovább, intézetbe fogja adni a gyereket. Vége, ennyi, kész. Azt hitték, a fiú alszik. Mindent hallott, és azóta „várja”, hogy mikor kell csomagolnia és mennie.

Ha ezt egy baráti beszélgetés során meséli el valaki, biztos, hogy reagálok valahogy, de egy családi mediáció nem rólam, és az én véleményemről szól, hanem a családról. Az anya nagyon ijedten nézett rám, és nagyon megkönnyebbült, amikor nem reagáltam, nem szörnyülködtem. Tárgyilagosan fogadtam, és tovább beszéltünk, nem ragadtunk le ennél az esetnél. Visszatértünk rá később, a kijelentésre, hogy intézetbe akarta küldeni a fiát, és akkor megígérte, hogy ez soha nem fordulhat elő. Ők egy család, és ez így is marad.

Ha ez otthon kerül szóba, ha otthon mondja el a fiú, hogy hallotta az anyukáját aznap éjjel, biztos, hogy nem tudták volna ilyen higgadtan megbeszélni. Ha egyáltalán beszéltek volna róla, ahelyett, hogy a szőnyeg alá söprik.

Nem volt egyszerű, de csak akkor tudok segíteni, ha tudom kezelni ezeket a helyzeteket, és kikapcsolom a saját érzéseimet, véleményemet. Kinek lett volna jó, ha elkezdek sopánkodni, hogy jézusmária, hát ezt meg hogyan tehette meg a családjával, gyerekével…

Amikor megtapasztalod, hogy milyen eredményei vannak az aktív figyelem gyakorlásának, megváltozik a kommunikációd. A másikra való figyelés olyan eredményeket hoz, amiket nehéz előre megjósolni.

 3.  Gyakorlat

Aktív figyelem a gyerekekkel

Sokkal nehezebb, mint bárki mással. Szülőként csak figyelni, és nem reagálni arra, amit a gyerek mond, nagyon nehéz feladat, de nem lehetetlen. Szintén egy döntéssel kezdődik: határozd el, hogy nem neveled. A cél most az, hogy javuljon a kapcsolatotok, hogy jobban megismerjétek egymást. Ez nem fog menni, ha szülőként viselkedsz. Tudom, hogy nem egyszerű, hidd el. Viszont megéri, hosszútávon sokat nyerhetsz vele.

Főleg kamaszokkal nehéz, hiszen olyan tökéletes magabiztossággal jelentenek (nyilatkoztatnak?) ki hatalmas baklövéseket, hogy nagyon nehéz szó nélkül hagyni. De megéri. Ha reagálsz rá, akkor abból vita lesz, a gyerek azonnal ellenállásba vonul, fülét becsukja, a beszélgetésnek vége lesz, még mielőtt elkezdődött volna. Pedig most pont az lenne a cél, hogy valódi párbeszéd alakuljon ki köztetek.

Szóval ne hagyd magad provokálni! Hidd el, pontosan tudja, mivel tud téged a leggyorsabban kibillenteni, és meg is fogja próbálni. Ne hagyd magad, engedd el a füled mellett mindazt, ami provokáció. Ehelyett kérdezz tőle valamit, majd hallgasd meg a választ. Csak figyelj! Hallgasd őt értőn és elfogadóan. Ne adj tanácsot, ne javítsd ki, ne korrigáld, ne mondd meg, mit csináljon!

Figyelj rá, halld meg, amit valójában mondani akar.

A 12 éves fiúnak van egy 14 éves bátyja. Ebben a korban ez a 2 év nagyon sokat számít. Az idősebbnek szabad olyan dolgokat, amiket a kisebbnek még nem. Az idősebb egy picit komolyabb, mint a fiatalabb. Pont annyival, hogy a szülők békén hagyják. Nem szekálják a tanulás miatt, nem ellenőrzik, hogy megcsinálja-e a saját feladatait.

A kisebb úgy érzi, hogy a szülők kivételeznek a bátyjával. Lázad, elégedetlenkedik, bármit kérnek tőle, ellenáll. Szemtelen, mert úgy érzi, folyamatos igazságtalanságok érik. Naponta veszekednek, szinte bármilyen beszélgetésből kitörhet egy hatalmas vita. És ki is tör.

A szülők nem tudják, hogy mi fáj a kisebb fiúnak, nem tudják, hogy úgy érzi, igazságtalanok vele. Aztán egy beszélgetés során kiderült. Teljesen hétköznapi beszélgetés volt, az édesanya fáradt volt, nem volt ereje harcolni, vitázni. Nem ment bele a játszmába, nem reagált a provokációra. És akkor ott kibökte a fiú, hogy valójában mi bántja.

Egy ilyen beszélgetést lehet irányítani, nem kell megvárnod, amíg a fáradtság miatt lépsz ki a játszmából. Lépj ki tudatosan! Ne fusd tovább a szokásos köreidet!

Az aktív figyelem gyakorlása saját gyerekünkkel nagyon nehéz, de érdemes megpróbálni, mert megtudhatjuk, mi jár valójában a fejében.

Határozd el, hogy nem kérdezed meg, amit mindig szoktál. Nem kérdezed meg, hogy „na és mi volt az iskolában?” Helyette mesélj valamit saját magadról. Valamit, ami szerinted érdekes lehet a számára. Semmiképpen ne legyen tanmese, ne legyen semmi fontos tanulsága a dolognak. Ne neveld, beszélgess vele.

Azt látom, hogy a szülőknek fogalmuk sincs, mi az, ami érdekli a gyereküket. Egy anyával arról beszélgettem, hogy hogyan tudná a lehető legjobban és leghatékonyabban felállítani az otthoni kereteket, szabályokat. Eljutottunk a motiváció részhez, és fogalma sem volt, hogy mi az, amit a gyereke szívesen csinál, ami örömmel töltené el. A számítógépen kívül. Szeret moziba járni? Vagy uszodába? Mit csinál szívesen? Azt mondta, majd megkérdezi.

Milyen filmeket néz szívesen a gyereked? Milyen zenét hallgat? Milyen sportot szeret? Kérdezd meg tőle, és bármit mond is, ne minősítsd. Ne mondd, hogy „az nem zene, az csak zaj”, ha lekicsinyled azt, amit szeret, azzal őt magát kicsinyled le. Beszélgessetek!

A 3. gyakorlat letölthető innen: 3. gyakorlat

2. Gyakorlat

Aktív figyelem gyakorlata

Olvashattál már nálam az aktív figyelemről, de nem lehet eleget gyakorolni, hidd el! Ha jól csinálod, kulcs lehet mindenhez. Házastárs, gyerek, kolléga, rokon, barát. Mindenki értékelni fogja, mindenki hálás lesz és sokkal nyitottabb. Tartalmasabbak lesznek a beszélgetéseitek, javul a kapcsolatotok. Az aktív figyelem gyakorlata nagyon egyszerű, miközben mégis nehéz. Hogy miért? Ahhoz, hogy jól menjen, a fókuszodat a másik emberre kell helyezned magadról.

A legtöbb ember beszélgetés közben saját magára figyel. Arra, hogy hogyan érinti őt, amit a másik mond. Várja az alkalmat a reagálásra, arra, hogy elmondhassa, amit ő gondol. Észrevétlenül is keresi a legkisebb logikai hibát is, hogy azonnal lecsaphasson rá. Pedig így nem lehet beszélgetni, így csak vitatkozni lehet, lenyomni a másikat.

Ehelyett próbáld ki a következőt:

Nézzünk egy baráti beszélgetést. Határozd el magad, hogy a beszélgetés első felében semmiképpen nem reagálsz a partnered mondanivalójára. Csak figyelsz. Először tegyél fel egy kérdést, pl kérdezd meg, hogy hogyan telt a mai napja. Amikor elkezdi mesélni, csak figyelj. Ne reagálj, ne adj tanácsot, ne mondd meg, te mit tennél hasonló helyzetben, ne meséld el, ha veled is történt már ilyesmi. Csak nézz a szemébe és figyelj! Az fontos, hogy beszélgetés közben ne foglalkozz mással.

Észre fogja venni a változást. Az emberek nincsenek hozzászokva, hogy valaki 100%-ban csak rájuk figyel. Zavarba jönnek tőle, jelentőséget kap mindaz, amit elmondanak magukról.

Ha a történet végén mégis reagálnál, akkor ezekre figyelj:

• Ne adj tanácsot
• Ne faggasd tovább, ne akarj többet tudni, mint amennyit elmondott
• Ne mondd meg, hogy mit csináljon
• Ne oktasd ki, hogy miért volt hülyeség, amit tett
• Ne mondd meg, hogy miben nincs igaza. Még akkor sem, ha egyértelműen nincs igaza
• Ne akarj okosabb lenni nála
• Ne moralizálj

Ezek mind kommunikációs gátak, amelyek megakasztják a beszélgetést, és még a hangulatot is elrontják. Ha csak rá figyelsz, miközben beszél, azzal elnyered a bizalmát, és azt fogja érezni, már rég beszélgetett ilyen jót.

Amikor rajtad a sor, és te mesélsz valamit, ne lepődj meg, ha ő közbe fog vágni, mint korábban is. Az aktív figyelem nem megy magától. Viszont nyugodtan megkérheted, hogy ne szóljon közbe, hallgassa végig, amit mondani szeretnél. Csak figyelj! Kérd meg rá.

Gyakorolni kell, hogy jól menjen, szóval ne add fel az első kudarcnál! Vannak helyzetek, amikor nagyon nehéz nem reagálni, tudom. Én is gyakran kerülök olyan helyzetbe, amikor az előttem ülő olyasmit mond, amire nagyon szeretnék mondani valamit, de már megtanultam ezt a késztetésem legyőzni.

A következő alkalommal elmesélek egy olyan esetet, amikor nagyon nehéz volt nem reagálnom arra, amit a másik mondott.

A 2. Gyakorlat letölthető innen: 2. gyakorlat

1. Gyakorlat

Ez a tréning az egész családnak szól. Olyan feladatokat fogtok kapni, amiket a legjobb közösen elvégezni. Azt mondtam, a legjobb, de persze előfordulhat olyan helyzet, amikor először csak te vagy benne. Kezdetben elég, ha a család egyetlen tagja próbálja ki a gyakorlatokat, hiszen a többiek a saját bőrükön fogják tapasztalni a változást. Olyan ez, mint amikor egy édesanya elhatározza, hogy ha esik, ha fúj, ő futni fog napi fél órát. Kezdetben a többiek furcsán néznek rá, de eltelik pár hét, és az egész család futócipőt húz.

Előfordulhat, hogy te egyedül neveled a gyerekedet, gyerekeidet. Az alábbi gyakorlatot akkor is érdemes megcsinálnod valakivel, aki közel áll hozzád, még ha nem is a párod. Barát, testvér, szülő, bárki szóba jöhet. A lényeg, hogy úgy beszélgess vele, ahogy valamikor régen, még a kapcsolatotok elején tetted! Jól fog esni, ha kipróbálod, ez biztos.

Vannak témák, amelyekről nem beszéltek a társaddal? Vannak témák, amelyek újra és újra előkerülnek, de nem hoznak eredményt? Egy család szokásait, tabutémáit megváltoztatni nehéz feladat, és csak apránként lehetséges. Többnyire oka van annak, ha egy témát mindenki kerül. Fájdalmas lehet, esetleg minden esetben vitát generál.

Ez a tréning segíteni fog újra elővenni a kényes kérdéseket. De csak sorjában, nem megyünk fejjel a falnak.

Menjünk vissza mindennek az elejére egy pillanatra! Gondolj a kapcsolatotok kezdetére! Arra, amikor megismerkedtetek és egymásba szerettetek. Sokat beszélgettetek? Vegyél elő egy üres füzetet, és írj fel 10 témát, amik akkoriban előkerültek. Lehet, hogy soknak tűnik a 10, de hidd el, gyorsan meglesz. Csak kezdd el!

Kész? Most húzd alá azokat, amikről még most is beszélgettek. Jó. Nézzük a maradékot!

Válassz ki egyet, amit most is szívesen megbeszélnél a pároddal! Amikor lehetőséged adódik, mondd neki:

• Emlékszel, amikor… mit gondolsz erről most? Hogy látod? Én azt gondolom, hogy…

Sikerült? Milyen érzés volt ismét egy régi dologról beszélgetni?

Ez már közhely, de mint minden közhely, igaz is: a kapcsolatok változnak. Nem lehet fenntartani a kezdeti intenzitást, dinamizmust évekig. A változás törvényszerű. Ami viszont nem törvényszerű az a kommunikáció megszűnése. Sok párral találkoztam, akik bevallották, hogy szinte soha nem beszélgetnek már, csak az aktuális dolgokat vitatják meg: gyerekek, iskola, munkahely, ismerősök, pénz… alig vannak kettesben, és akkor is inkább tévét néznek.

Mondd el a párodnak, hogy szeretnél javítani a kommunikációtokon! Keress egy alkalmas időpontot és helyet, amikor kettesben lehettek. Azért, hogy ez az alkalom semmiképpen ne vesszen kárba, határozd el előre, hogy mi lesz a téma! Olyan területeket válassz, amik nem tartoznak a szokásos témák közé!

A tréningünk ezzel kezdődik, mert ti ketten vagytok a családotok alapja. Ha ti nem tudtok megfelelően beszélgetni, véleményeket ütköztetni, ha ti nem tudtok őszintén figyelni a másikra, akkor sokkal nehezebb lesz a gyerekekkel változást elérni.

Ez a lecke PDF formátumban is letölthető: 1. gyakorlat

Bármilyen kérdésed, hozzászólásod van, írd meg nekünk bizalommal, válaszolni fogunk rá! Csütörtökön érkezik a következő lecke, szóval ne várj soká, kezdd el megvalósítani még ma!