Első lépésként a felek felkeresik a mediátort, és felkérik, hogy vezesse le az ülést. Röviden elmondják, hogy mit szeretnének, hol tartanak most. Ez történhet telefonon, írásban, vagy személyesen is. Amennyiben szükséges, a mediátor az ülés előtt külön – külön is találkozik a felekkel, elsősorban olyan esetekben, amikor a konfliktus már olyan mély, olyan régóta húzódik, hogy a felek már egyáltalán nem kommunikálnak. Ez nemcsak házastársak esetében lehet így, előfordulhat nagyszülők, rokonok, szomszédok, barátok között is.

A következő lépés a mediációs ülés. Hossza maximum 3 óra. Ha nem sikerül minden kérdésben megállapodásra jutni, akkor még egy időpontot kitűznek.

Sok olyan kérdést kapok, ami arra irányul, hogy pontosan mi a szerepe a mediátornak, miben más ez a megbeszélés, mint amikor egy közös ismerős próbál segíteni.

Az egyik különbség az, hogy a mediátor pártatlan. Egy közös ismerős, egy barát sose lehet az, hiába is próbálja meg. Általában a hozzánk közel állók túl sokat tudnak a konfliktusainkról, túl sokat beszélünk róla, ők maguk is bevonódnak, és észre sem veszik.

Nagyon akarnak segíteni, de általában nem tudják, hogy hogyan. Sem elméleti, sem gyakorlati tudással nem rendelkeznek egy irányított beszélgetésről, nem ismerik az aktív figyelés technikáját, nem tudják, hogy melyik kommunikációs technika segít a feleknek, és melyik gátolja a megoldás megtalálását. Egy mediátor mindezt megtanulja, és alkalmazni is képes. Egyik félnek sem ad több teret, senki nem „nyomhatja” el a másikat, mint egy hétköznapi beszélgetésben.

Három óra alatt a legtöbb esetben megállapodás születhet, amit a felek sokkal nagyobb százalékban (kutatások szerint 80%-ban) tartanak be, mint amikor egy hivatalos szerv kötelezi őket valamire.