Mediációk.hu

Zaklatók és áldozatok az iskolában

Mi volt ma a suliban? Á, semmi, a szokásos. Unalmas volt, mint mindig…

Az édesanya sírva hívott fel telefonon, miután megtudta, hogy a fia “rászállt” az egyik osztálytársára. Egy lányra. Az ő anyukája telefonált neki, és elmesélte, hogy már közel egy éve folyik a dolog az osztályban, egyszer be is ment az iskolába, hogy beszéljen a fiúval, de nem változott semmi.

  • Mi nem változott? Mégis mi folyik az osztályban? Mit csinál a fiam egész pontosan?
  • Folyamatosan piszkálja a lányomat. Próbáltuk mondani neki, hogy ne törődjön vele, ne figyeljen oda, csináljon úgy, mintha semmi sem történt volna, de nem megy tovább. Megpróbálta, de már utálja az iskolát, nincsenek barátai (korábban voltak, nagyon is népszerű volt), egész délután egyedül ül a szobájában. Kedvetlen, nem eszik, tanulni is csak alig tanul. A jegyei leromlottak. Nem gondoltuk, hogy ezért, mondtunk neki mindenfélét, próbáltunk szigorítani a szabályokon, de aztán csak elmesélte végre, hogy milyen az élete az iskolában. És elmesélte, hogy az ön fia a vezér. Pedig korábban jóban voltak, emlékszem!
  • Én is emlékszem – mondta az anya, és közben borzasztóan szégyellte magát.

Miért csinálják? Ez az első kérdés, ami az ember eszébe jut. Miért nevetik ki a háta mögött? Miért ürül ki a wc, ha ő bemegy? Miért mennek át a folyosó másik oldalára, ha szembe jön? Miért nem hajlandó senki egy padban ülni vele? Miért kell egyedül ennie az ebédlőben? Miért, miért, miért?

zaklatók és áldozatok az iskolában

Az anya este beszélt a fiával, és feltette neki a kérdéseket. Elmondta azt is, hogy milyen elmondhatatlanul szégyellte magát, és fel se tudja fogni, hogy valóban az ő fia áll emögött.

A fiú hebegett-habogott, próbált valami magyarázatot adni, de valódi válasz nincs a MIÉRT kérdésre. Miért közösíttet ki egy gyerek egy másikat? Mert megteheti. Mert a többiek hallgatnak rá, mert megteszik, amit kér, ignorálják egy társukat.

Mit tehetünk?
  • Ahogy korábban ebben a cikkben írtam róla, legeredményesebb a hasonló esetekben, ha az egész osztállyal foglalkozunk. Már hazai példák is vannak a WOWW-módszer alkalmazásáról, a saját tapasztalataikat hamarosan megosztják majd. Mivel ebben az esetben a fókusz egyáltalán nem a zaklatáson van, hanem azon, hogy az osztályközösség összetartóbb legyen, hogy sokkal jobb legyen a hangulat, és a gyerekek vállalják a felelősséget a saját tetteikért, ezért olyan megoldást adhat a problémára, ami nem teszi az áldozatot a középpontba.
  • Leülhetünk az érintett felekkel (akár az egész osztállyal és a szülőkkel együtt), és resztoratív módszerrel feldolgozhatjuk a történteket. Ez akkor megvalósítható, ha a zaklatók vállalják a felelősséget, ha elismerik, hogy valóban ok nélkül bántották egyik társukat. Annak elsöprő ereje van, amikor az áldozat elmondja, hogy ő hogyan élte meg a történteket. Olyan perspektíva tárul fel a többiek előtt, amit ők korábban el sem tudtak képzelni. Ennek a módszernek fontos része a jóvátétel, amit az elkövetők ajánlanak fel az áldozatnak, vagy az áldozat mondja meg, hogy neki mire lenne szüksége ahhoz, hogy képes legyen továbblépni. Az egész folyamat lényege ez: továbblépni. Egy ilyen közös, akár több órát igénybe vevő beszélgetés után nem lehet ugyanott folytatni, a változás elkerülhetetlen, és a lényeg, hogy pozitív irányban történjen.
  • Egy másik lehetőség az, ha a két érintett gyerekkel, és a szüleikkel ül le egy közvetítő szakember. A fenti esetben ez fog megvalósulni, legalábbis első lépésként. Ha az iskola felismeri, hogy a probléma nem kizárólag két gyerek ügye, hanem közvetetten az egész iskola érintett, akkor lehetőségük van olyan átfogó megoldást kínálni, amiből mindenki profitálhat. Tanárok, diákok, és rajtuk keresztül a szülők is.
  • Végső esetben, ha más nem is valósul meg, az áldozatnak és a zaklatójának is szüksége van segítségre, amit meg kell kapniuk minél gyorsabban.
Ami nem segít:
  • Ha az áldozatnak azt tanácsoljuk, hogy ne vegyen tudomást a történtekről.
  • Ha azt mondjuk neki, hogy biztos tetszel a zaklatónak, azért csinálja.
  • Ha azt tanácsoljuk, hogy nevessen velük.
  • Ha másik osztályba/iskolába visszük a gyereket.

Erről az utóbbiról beszéljünk egy kicsit bővebben. A “kezdjünk tiszta lappal!” lehetősége egy mítosz, a valóságban nem igazán létezik. Találkoztam olyan diákkal, aki 2 éven belül 8 iskolát járt végig, és mindenhol zaklatták. Én, mint gyerekvédő a 8. helyén találkoztam vele, és kezdtem el foglalkozni az egész osztállyal, azonban mielőtt bármilyen eredményt elérhettünk volna, a szülők onnan is kivették, és egy új helyen igyekeztek tiszta lapot nyitni.

Egy másik oka annak, hogy nem javaslom, hogy az első megoldás egy másik iskola legyen az az, hogy nem jó azt a mintát átadni, hogy a problémák elől fussunk el, ráadásul maga a probléma ettől nem fog megoldódni, sőt. Az áldozat nem kap jóvátételt, nem tudja meg, hogy a zaklatás ok nélküli, hogy ő semmi rosszat nem tett. Ha neki kell továbbmennie, a zaklató pedig marad a helyén, akkor akaratlanul is azt sugalljuk, hogy vele van a gond, őt kell eltávolítani.

A zaklatásról kizárólag a zaklató tehet, senki más.

Ha az áldozat továbbáll, a zaklató új áldozatot keres, hiszen egyrészt már ráérzett az ízére, másrészt ha semmi következménye nincs a korábbi tetteinek, akkor nyugodtan folytathatja tovább. Nem fogja magára venni, hogy az áldozat elmegy, nem fogja emiatt rosszul érezni magát.

Ami még segíthet:
  • A Kamaszmentő-projekt mindkét fajtája javíthat a gyerekek helyzetén. A csoportos és az egyéni is. Itt tudhatsz meg többet erről a lehetőségről: KAMASZMENTŐ
  • Egy megoldásfókuszú családi mediáció tisztázhatja azokat a kérdéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy otthon is és az iskolában is javuljon a helyzet. Erről itt tudhatsz meg bővebb információkat: MEDIÁCIÓK
  • Ha úgy érzed, egyik lehetőség sem neked szól, írj egy levelet, és találjunk ki közösen olyan megoldást, ami neked hasznos lehet. Üzenetet itt tudsz írni: KAPCSOLAT

Ha valahogy a tudomásodra jut, hogy a te gyereked is érintett valamilyen formában egy zaklatási esetben, a lényeg, hogy ne bagatellizáld el! Kérj segítséget, beszélj az osztályfőnökkel, a többi szülővel, egy pszichológussal, vagy velem. Jelezd a problémát, hogy az érintettek tudják, hogy megoldást kell keresni. Biztos, hogy nem fog magától elmúlni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.