Mediációk.hu

Tehet róla az, akit utálnak a kollégái?

Avagy a munkahelyi mobbing, más néven pszichoterror.

Mindegy, hogy az áldozat hogyan dolgozik, mindegy, hogy mennyire kedves, mennyire segítőkész, mennyire okos, szép, barátságos, önmagában nem tud változtatni a kialakult helyzeten. Aki mobbingot szenved el a munkahelyén, nem tud egyedül változtatni. Nem tud.

Ennél a pontnál szoktak a hallgatók a főiskolán nagy levegőt venni, és “Igen, de…” kezdetű mondatokkal reagálni. Elmondják, hogy van náluk egy alkalmazott, aki:

– barátságtalan

– senki sem szereti

– sokat hibázik

– a főnök se bírja

Szerintük annak a bizonyos kollégának sok mindenben meg kellene változnia, és akkor nem lenne mindenki ellene. Hogyan változzon meg valaki a munkahelyén, akivel szemben ott áll mindenki?

Honnan lehet tudni, hogy valaki mobbing áldozata?

Ismersz olyan embert a munkahelyeden, akinek minden lépését figyeli szinte az összes dolgozó? Ha késik 5 percet, akkor azt mindenki tudja egy fél órán belül? Ha elgépel egy szót, akkor azon mindenki röhög “hát ez hülye!” felkiáltással? Minden hibáját nagyítóval nézik, amíg más nyugodtan tévedhet? Folyamatosan pletykálnak róla, bármi apróság kiderül, az futótűzként jut el mindenkihez a portástól a főnökig? Ez a mobbing. 

A többieket összekovácsolja az, hogy van 1 ember, akit lehet szidni, aki minden rosszért felelős. Aki talán már nem is köszön, aki szemmel láthatóan utál ott dolgozni. És ez persze az ő hibája.

Mi történik valójában?

A vezetőn múlik, hogy az adott munkahelyen ki tud-e alakulni mobbing. Ha a vezető gyenge, akkor előfordulhat, hogy úgy szeretné a saját pozícióját megerősíteni, hogy összefog a beosztottaival, beszáll abba a játékba, ami egy kolléga terrorizálásáról szól. Nem tesz ellene semmit, a háttérbe vonul, de valójában minden szál a kezében van. A hangadókat maga mellé állítja azzal, hogy engedi, hogy valaki célpont legyen, a gyengébb, bizonytalanabb dolgozókat sakkban tartja azzal, hogy nem ők vannak a célkeresztben.

mobbing

Mit lehet tenni ellene?

Azt írtam fentebb, hogy az áldozat nem tud egyedül változtatni. Mit lehet tenni? Nincs remény? De van. Az egyik lehetőség a felmondás. Sokan ezt menekülésnek érzik, úgy értelmezik, hogy elfutnak a probléma elől, hogy hagyják magukat legyőzni. Viszont egyetlen munkahely sem ér annyit, hogy valaki lelkileg és pszichésen belerokkanjon.

Ismerek olyan áldozatot, aki nem fogadta el azt, hogy naponta egy ellenséges közegben kell dolgoznia. Volt annyi önbizalma, hogy tudta, ez nem az ő hibája, volt mögötte egy erős és stabil családi háttér, így sikerült a főnök főnökéhez eljutnia, ahol elmondott mindent, elmondta, hogy mi zajlik az irodában. Persze, hogy a NAGY főnök már tudott róla. Korrekt volt, mert elmondta, hogy nem rúghatja ki a mobbingért felelős embert, de annyit megtehet, hogy áthelyezi egy másik helyre a panaszt tevő kollégát. Meg is történt, azóta gyomorgörcs nélkül megy dolgozni.

A mobbing legnagyobb veszélye az, hogy az áldozat önbecsülése, önbizalma teljesen leépül. Ő maga is alkalmatlannak, ügyetlennek, inkompetensnek érzi magát az adott munkakörben, úgy érzi, csak ő hibázik. A mobbing nem hirtelen kezdődik, ez egy lassú és majdnem észrevétlen folyamat. Megfoghatatlan szinte, hiszen nincs nyílt kommunikáció, az áldozatnak soha nem adnak lehetőséget arra, hogy megvédje magát, hogy kiállhasson magáért.

Ha visszajelzést kap a munkájáról, akkor sem szemtől szembe kapja a főnökétől, hanem egy értekezleten, mindenki előtt. Kicsit gúnyolódva, célozgatva, a többiek talán nevetnek magukban, vagy épp ellenkezőleg, fenyegető hangnemben, amikor mindenki lehajtja a fejét, és hálát ad, hogy nem róla van szó. Mert valójában bárkiről szó lehetne éppen, bizonyos körülmények között bárki lehet a célkeresztben. A mobbing áldozata ilyenkor minden kétséget kizáróan szembesül azzal, hogy egyedül van.

Segíthet valaki?

Igen. Például az egyik hangadó. Ha van a kollektívában valaki, aki esélyes arra, hogy leváltsa a főnököt, ő kiállhat az áldozat mellett, ha felismeri, hogy mi folyik éppen. Ha kiáll egy ilyen helyzetben a főnökkel szemben, akkor azonnal fölénybe kerülhet, és megerősítheti pozícióját.

Beszélni kell róla, hogy az emberek felismerjék, ha találkoznak a mobbing jelenségével. Tudniuk kell, hogy nem ő tehet róla. Sajnos még ma is jelen van az áldozat hibáztatása ilyen esetekben is. Könnyebben bántunk valakit, ha úgy érezzük, jogos, hogy megérdemli, hogy ő tehet róla. Vissza lehet fordítani, ha többen azt mondják, hogy elég volt, nem akarok róla beszélni, ha tudatosan figyelnek arra, hogy a jó dolgokat emeljék ki az áldozat munkájában, ha pozitív visszajelzéseket adnak, ha kiszállnak a terrorizálásból. Ha bocsánatot kérnek, és elismerik, hogy tévedtek, hibáztak.

Ilyen esetekben segíthet egy szupervízió vagy egy resztoratív konferencia tartása. Ajánlom a Mérgező beszélgetések című dokumentumfilm megnézését, és a saját munkahelyre történő adaptálását. Segíthet egy külső ember bevonása, aki nem érintett érzelmileg a konfliktusban.

Ilyen helyreállító technikák alkalmazására általában akkor szokott sor kerülni, ha új főnök érkezik a céghez, és szeretné feldolgozni a korábban történteket.

Ne hagyjuk, hogy bárki is mobbing áldozata legyen, tegyünk ellene!

Kérdése van? Tegye fel e-mailben vagy kattintson ide!

4 gondolatok ezen: “Tehet róla az, akit utálnak a kollégái?

  1. dolce_vita

    Nagyon fontos dologról írtál. A többi is az, de ez különösen, legalábbis erről ritkábban (soha sem) hallunk. Cigányozni gyakrabban szoktunk, mert hisz a börtönök is velük van tele… Csendesen azért hozzátehető, hogy a fehérgallérosok meg csak úgy lófrálnak a városban. (14 évesen megtámadott egy cigány gyerek, van ezzel dolgom…)

    (Én még nem láttam ennél cukibb pisze orrot, mint az előző bejegyzésben látható kislánynak van :o) )

  2. Pingback: Kényeztessük azt a gyereket! - Mediációk.hu

  3. Pingback: Mihez kezdjünk az iskolai erőszakkal? - Mediációk.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.