Mediációk.hu

Reménytelennek tűnő eset

blowing-dandlelion-license-free-CC0Ennél a mediációs esetnél a szülők már nagyon régen különváltak, egy közös gyermekük volt. Mivel nem voltak soha házasok, így válniuk sem kellett, a kislány elhelyezését, láthatását megoldották egymás között. Néhány évig valahogy működött, de aztán felerősödtek a problémák. A kislány többnyire az apánál volt, aki nem dolgozott, alkalmi munkákból tartotta fenn magát és a gyermeket. A nagymama is velük élt, ő segített talpon maradni. Az anya egy idő után csak akkor láthatta a kislányt, ha az apa “elégedett” volt, ha elég pénzt fizetett neki, ha épp nem volt köztük feszültség. Az anya kezdeményezte a mediációt, szerette volna rendezni a dolgokat, kiszámíthatóvá tenni az életüket. Az apa belegyezett.

Az anya

Először az anyával ültem le beszélgetni négyszemközt. A múltról beszélt, a kapcsolatuk elejéről, a kislány születéséről, a közös életükről, arról, hogy mi vezetett szakításhoz végül. Kértem, hogy fogalmazza meg, mit szeretne a mediáció végére, milyen megegyezéssel lenne elégedett. Kiszámíthatóságot szeretne, azt, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, mikor kinél van a gyerek, ki milyen terhet vállal. Szeretne újra emberi módon kommunikálni kislánya apukájával.

Az apa

Másnap leültem az apával is egy négyszemközti beszélgetésre. Ideges volt és feszült, nem értette, mire jó ez az egész, mi a mediáció lényege, miért lesz az jó neki, ha részt vesz rajta. Amikor azt mondtam, hogy a mediációs megállapodást elfogadják a bíróságon, láthatóan megenyhült. Neki se jó ez a több éve tartó bizonytalanság, nem tudott továbblépni sem, bár nagyon szeretett volna. Úgy érezte, hogy egyedül viseli a gyerek körüli terheket, hogy csak ő figyel arra, hogy az iskolában minden rendben legyen, az anya csak a kellemes dolgokban van benne. Kérdeztem, hogy próbál-e valamilyen terhet átadni az anyának, bevonja-e az iskolai dolgokba. Dehogy, nem bízik benne, szerinte felelőtlen és nem jó anya. Őt is arra kértem, fogalmazza meg, hogy milyen megállapodással lenne elégedett. Kizárólagos szülői felügyeletet szeretne. Semmi másba nem egyezik bele.

A mediációs ülés

Ezután következett a közös leülésünk. A két fél álláspontja beláthatatlanul messze volt egymástól.

Megkértem őket, hogy ezúttal a jövőről beszéljenek, azt fogalmazzák meg, hogy mivel szeretnének innen felállni. Hallgassák meg egymást, és mindketten magukról beszéljenek, én-közlések formájában, egymást semmilyen módon ne minősítsék.

Az anya kezdte. Ismét elmondta azt, amit korábban megfogalmazott: kiszámíthatóságot, párbeszédet és közös döntéseket szeretne.

Az apa listával érkezett: kizárólagos szülői felügyeletet kíván, az anya mondjon le a gyerekről, fizesse ki neki havonta a fizetése 20 százalékát, és csak akkor lehet a kislánnyal, amikor semmilyen iskolai kötelezettség nincs. Az anyától nem mehet a kislány iskolába.

Mondjon le a gyerekről?

Miért? Mi indokolja ezt a radikális elvárást? Az anya szemmel láthatóan leblokkolt, benne fel sem merült, hogy az apa ilyesmit szeretne tőle. Ő szereti a kislányát, a kislány is őt, igyekszik minél többet vele lenni, miért mondana le róla? Kértem az apát, indokolja meg ezt a “kérést”. Nem tette. Szerinte az anya nem jó anya, semmit nem csinál, nem segít, iskolát is egyedül választott a kislánynak.

– Elfogadtad az iskolát, amit javasoltam? – kérdezte az anya.

– Nem, mert nem bízom benned.

– Akkor hogy dönthettünk volna közösen?

Sehogy.

Az elmozdulás

Mivel még nem zárták le a múltat, soha nem beszélték meg a szakítás körülményeit (mindkét fél úgy emlékezett, hogy ő szakított), muszáj volt tisztázni ezeket a kérdéseket, mert addig képtelenség volt a jövőre koncentrálni. Kértem, hogy forduljanak egymás felé, és mondják el a másiknak, hogy szerintük hogyan ért véget a kapcsolatuk. Amíg egyikük beszél, a másik nem szólhatott közbe. Először az apa mondta el a történteket, az anya figyelmesen hallgatta, de az arcára volt írva, hogy másképp emlékszik. Utána az anya következett. Én közben jegyzeteltem, összeírtam azokat a pontokat, amikben eltér a két történet, ezeken mentünk végig utána pontról pontra. Egymással beszéltek, nem velem. Egymás szemébe néztek, kimondták, hogy mi esett rosszul, hogy miért érezték becsapva magukat. A feszültésg érezhetően enyhült, mindenki hátradőlt a székében. Rátérhetünk a megállapodás kidolgozására.

A pénz

Amikor szakítottak, a közös lakásban az apa maradt, az anya kiköltözött. Akkor már hatalmas adósságot halmoztak fel közüzemi számlákból, ami csökkent ugyan, de még mindig nagy volt a tartozásuk. Az anya szerint ez az apa adóssága, ő onnan elköltözött, mindent otthagyott. Az apa szerint ez közös teher, amit egyedül kell cipelnie. Eddig nem mondta ezt ki, nem fogalmazta meg, csak a gyerek dolgairól beszéltek, ezért ez a rossz érzés áttevődött a gyerekkel kapcsolatos dolgokra. Kiderült, hogy nem gondolja, hogy rossz anya, azért nem bízik benne, azért tartja felelőtlennek, mert magára hagyta egy több, mint 1 milliós adóssággal.

Erről kellett igazából megállapodniuk, sikerült is. Abban a pillanatban, amikor az anya megértette, hogy milyen helyzetbe hozta az apát, megváltozott a hozzáállása, elfogadta, hogy ez az ő felelőssége is, ezt valóban ketten kell megoldaniuk. Beismerte, hogy nem akart ezzel szembenézni, beszélni sem volt hajlandó korábban az adósságról. Amikor az apa érzékelte, hogy az anya vállalja a felelősséget, az ő hozzáállása is megváltozott, elismerte, hogy az senkinek sem lenne jó, ha elvenné a kislánytól az anyukáját.

Kidolgozták a részleteket, írásba foglaltuk, mindenki aláírta. Az ülés elején nem lehetett látni, hogy milyen úton jut majd el ez a két ember a megállapodás megfogalmazásáig, mi lesz az, amivel mindketten azonosulni tudnak, hiszen két teljesen ellentétes álláspontot fogalmaztak meg.

A mediáció sikeressége a felek kezében van, ezért a mediátor soha nem gondolhatja, hogy ez reménytelen eset, bele se vágjunk. A feladata, hogy a beszélgetést úgy vezesse, hogy a valódi probléma kiderüljön, hogy azt sikerüljön megfogalmazni. A valódi probléma sokszor nem az, amit a felek a mediációs ülés kezdetén megfogalmaztak.

Ha szeretne Ön is segítséget kapni, megoldani egy régen húzódó, ezidáig reménytelennek hitt konfliktust, hívjon a 70/504-3989-es számon, vagy keressen fel írásban!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.