A 60-as években Amerikában végezték el először ezt a kísérletet 4 éves gyerekekkel, majd utána még többször, több országban is megismételték.

Azok kedvéért, akik nem beszélnek angolul: a kísérlet vezetője ad a gyerekeknek egy marsmallow-t (pehelycukor magyarul), és azt mondja, hogy ez a cukor már az övé, bármikor megeheti. Elmondja neki azt is, hogy most egyedül fogja hagyni egy kicsit – és ha nem eszi meg addig a cukrot, amíg ő visszajön, kap egy másikat is. Ha megeszi közben, akkor nem kap másikat. A vezető kimegy a szobából, majd 10-15 perc múlva visszamegy.

Aki nem ismeri, feltétlenül nézze meg először a rövid videót (aki ismeri, az is)! Lássuk!

Miután a 60-as években megcsinálták ezt a kísérletet, a benne szereplő gyerekek életét tovább követték a felnőtté válásukig. Megnézték, ki hogyan szerepelt a középiskolában, ki tanult tovább, ki milyen munkát kapott, hol helyezkedett el, mennyire lett boldog az élete. Azt tapasztalták, hogy azok a gyerekek, akik képesek voltak önuralmat gyakorolni, képesek voltak késleltetni a jó érzést, vállalni a „szenvedést” egy későbbi jutalom reményében, sokkal jobb eredményeket értek el az életben. Jobb érettségi, jobb főiskola, jobb állás, boldogabb párkapcsolat. Mindez független az IQ mértékétől (viszonylagosan persze).

Mi kell ahhoz, hogy egy 4 évesnek legyen önuralma, hogy tudjon késleltetni? Dr. David Walsh szerint (aki nemrégiben újra megcsinálta a kísérletet), az az önuralom titka, hogy a szülő tudjon nemet mondani (lásd bővebben itt).

Most legyen, most kérem!

Ma többnyire a gyerekek minden kívánsága azonnal teljesül (most nem a hátrányos helyzetben élő gyerekekről beszélek). Még pár évvel ezelőtt is, mielőtt a legtöbb háztartásba bevezették az internetet, egy-egy mesefilmre akár több napot is kellett várni. Mi egy baráti levélre 1 hetet (!) vártunk. Ma minden azonnal elérhetővé vált. Ez nem baj, önmagában ez nem probléma, csak a szülőknek kell sokkal tudatosabbaknak lenniük.

Meg kell tanulniuk nemet mondani. Nem, most nem nézünk Bogyó és Babócát, nem nézünk semmit, majd este/holnap/valamikor. Nem, most nem veszünk a boltban csokit, majd holnap. Ma nincs wifi, majd holnap. Most nem állok neki pudingot főzni, már este 11 óra, majd vasárnap.

Ha egy gyerek úgy nő föl, hogy minden kívánsága azonnal teljesül, nagyon nehéz dolga lesz az iskolában, mert hiába tudja majd, hogy most tanulnia kell ahhoz, hogy később jobb jegyet kapjon, nem fogja vállalni a jelen „szenvedését” a későbbi pozitívumért cserébe.

Például egy 9. osztályos gyerek másképp éli meg az idő múlását, neki az a 4 év az érettségiig maga az örökkévalóság. Neki azt mondani, hogy tanulj MOST, hogy 4 év múlva sikerüljön az érettségid…hát, nagyon nehéz feladat, ha nem tanulta meg az önuralmat, a késleltetést. Sokkal könnyebben fogja azt mondani, hogy inkább megnézek MOST egy jó kis videót, majd tanulok később, van még időm. A felnőtt az, aki tudja, hogy nincs ideje, neki kell ezt megtanítania a gyerekének.

Ha gyermekével kapcsolatban felmerültek hasonló kérdések, és szeretne gyakorlati segítséget kapni, hívja a 70/504-3989-es számot, vagy küldjön üzenetet!

Még több érdekességért iratkozzon fel hírlevelünkre!

[wysija_form id=”1″]