Amikor egy baba, egy csecsemő sír, de senki nem reagál rá, nem mennek oda hozzá, nem veszik fel, nem kap enni, nem történik semmi, csak hagyják sírni, akkor egy idő után megtanulja, hogy a szükségleteit ne jelezze, mert felesleges.

Ez a tanult tehetetlenség: az ember nem hiszi el, hogy érdemes bármit is közölnie a környezetével, mert nem hiszi el, hogy ez valamin is változtathatna.

Felnőttként komoly következményekkel jár ez, hiszen ha valaki nem hiszi el, hogy önerejéből képes bármilyen rossz helyzeten változtatni, akkor meg sem fogja próbálni. Akkor hagyja majd, hogy mások irányítsanak, ő pedig sodródik az árral.

Akkor sem fog tenni semmit, amikor már a fejére szakad minden.

Ő lesz az, aki akkor sem megy el az utolsó vizsgára, ha az egész egyetemi léte ezen múlik, ő lesz az, aki akkor sem fizeti a hitelt, ha már a kilakoltatás fenyegeti.

Ő lesz az, aki akkor sem tesz semmit a kapcsolatáért, ha a másik egyértelműen másfelé tekinget.

Ő lesz az, aki nem keres munkát, bár a pénzre szüksége lenne.

Ő lesz az, aki inkább elméleteket gyárt, ahelyett, hogy cselekedne.

Az egész mögött az áll, hogy nem hiszi el, hogy bármin változtatni tudna. Nem hiszi el, hogy ő az, aki a sorsát irányítja, aki lépéseket tehetne egy sokkal jobb és boldogabb jövő felé. Nem hiszi el, hogy találna munkát, és kereshetne pénzt, hogy képes lehetne önerőből kimászni egy szorult helyzetből.

A barátok, rokonok gyakran mondogatják, hogy csinálj már valamit, mielőtt minden a nyakadba szakad! Lépj valamerre, ez így nem mehet tovább! És ő nem lép, amit mindenki értetlenül szemlél. Nem hiszi el, hogy képes lépni.

A helyzet akkor lesz még bonyolultabb, amikor a tehetetlenségben felnövő embernek gyereke lesz. Hogyan tanít cselekvésre az, aki maga nem cselekszik? Hogyan tanítja meg a gyerekét arra, hogy érdemes tanulni, érdemes küzdeni, érdemes erőfeszítéseket tenni, amikor ő egyiket sem próbálja?

Ahhoz, hogy valaki egyedül felismerje és leküzdje a tanult tehetetlenség állapotát, nagyon kicsi az esély. A felelőssége elsősorban abban van, hogy azt felismerje, hogy segítségre van szüksége, ami az egyik legnehezebb lépés ilyen körülmények között.

Mert hogyan kérjen segítséget az, aki már a születése pillanatától azt tapasztalta, hogy nem éri meg segítséget kérni? Ezt az akadályt kell leküzdenie, és ebben van felelőssége, már csak a gyerekre gondolva is.

Ha nem tesz semmit, a gyereke ugyanazt a mintát fogja átvenni, amit ő mutat neki. Azt, hogy ha baj van ne csinálj semmit, csak várj, majdcsak lesz valami. Ha krízisbe kerülsz, ne légy erős, hanem hagyd el magad, és sodródj, a vihar majdcsak elsodor valahova.

Ki az, aki ezt akarja megtanítani a gyerekének? Senki, ugye?

Tanítsd azt, hogy érdemes küzdeni, hogy a kudarc nem a világ vége, hanem egy lehetőség, hogy legközelebb még jobban csináld!

Tanítsd azt, hogy mindenki képes fejlődni, mindenki képes változtatni az életén, képes döntéseket hozni és cselekedni! Mert képes, hidd el!

Szülőknek készült a Kamaszmentő Kézikönyv, olyan szülőknek, akik tudnak és akarnak javítani az életükön, a kapcsolataikon. 

Neked szól? Nézd meg, és kiderül, kattints IDE!

Szeretnéd magabiztosan megtenni az első lépést a célod felé?

Mit tehetsz ezért? Itt megtudod:

A magabiztos ÉN útja – személyre szabott online tréning