Vannak gyerekek, akik drogoznak. Tud róla a Gyermekvédelmi Szolgálat, tud róla az iskola, tud róla a rendőrség, tud róla a Gyámhivatal. Mit tehetnek a gyermek érdekében? Őszintén szólva, nem sokat.

autumn-contrast

A rendszer

Nem arról van szó, hogy a mostani rendszer ne tudná viszonylag pontosan kiszűrni a drogot használó fiatalokat. Egy laikus gondolhatja, hogy igen, szükség van a hivatalos szűrésre, legyen már papír róla, hogy tényleg elszívott egy füves cigit a gyerek, de a valóságban másképp zajlik a dolog. Tudnak róla, akiknek tudniuk kell róla, hogy mi történik az iskolákban, a szórakozóhelyeken, az utcán.

És miért nem tesznek valamit a gyermekvédők? Hol vannak a családgondozók? Hol vannak a gyermek- és ifjúságvédők (erre könnyű válaszolni: nincsenek.)?

Egy iskola

Elmesélek egy példát, ami jól szemlélteti, hogy miért nem lehet változást elérni kizárólag a szakemberek segítségével: egy jó hírű, erős budapesti gimnázium igazgatónője az egyik osztályban arra kérte a tanulókat, hogy tépjék le a füzetük sarkát. Aki rendszeresen (minden héten) használ valamilyen drogot, az rajzoljon a letépett sarokra egy x-et. Aki havonta használ drogot, rajzoljon agy kört. Aki még soha nem próbált ki semmilyen drogot, rajzoljon egy négyzetet. Összeszedte a cafatokat, és megszámolta (lehet tippelni!):

Az osztály fele rajzolt x-et, az osztály másik fele kört. Összesen 2 darab négyzet volt a papírokon. 15-16 éves gyerekekről van szó, okosak, többségének értelmiségi szülei vannak, jól tanulnak, gimnazisták.

A szülők

Az igazgatónő összehívott egy szülői értekezletet, hogy elmondja az eredményeket, és felajánlja, hogy meghív egy szakembert egy következő alkalomra, akik a szülőknek beszél a drogokról. A gyerekek évente meghallgatták az erről szóló prevenciós előadást, de a szülők semmit nem tudtak a témáról. Összegyűltek, meghallgatták az igazgatónőt, megnézték a letépett cetliket, majd köszönték szépen a lehetőséget, és hazamentek. Nem kérték a szakembert, nem akartak többet tudni a drogokról.

Hogy mi állt a háttérben? Az összes szülő azt gondolta, hogy az ő gyereke rajzolta a négyzetet, miközben a tanárok persze pontosan tudták, hogy melyik 2 gyerek él drogok nélkül. Az értelmiségi szülők becsukták a fülüket, homokba dugták a fejüket, miközben ott állt előttük feketén fehéren, hogy a gyerekük jó eséllyel havonta beszed valamit.

A mostani 30-40-50 éves korosztály többsége semmilyen naprakész információval nem rendelkezik a drogokról. Nekik a szer az a heroin, aki drogos, az lövi magát, az lop és csal, szörnyen néz ki, nem fürdik, és főleg nem tanul. Az ő gyerekeik nem olyanok, az ő gyerekeiknek nincsenek tűnyomok a karján, járnak iskolába, hétvégén szórakoznak a barátaikkal, de nem maradnak ki éjszakára, és persze, soha nem hazudnak. Nem úgy lettek nevelve. Néha vörös szemmel mennek haza, de hát fárasztó az iskola, nehéz a mai fiatalok élete.

eye

Ma körülbelül 3 naponta kerül valamilyen új szer az utcára, a szakemberek sem tudnak megfelelően lépést tartani velük. Hatalmas üzlet van benne, és ez egy olyan üzlet, ahol nagyon pontosan tudják, hogy kik a célcsoportjaik, és hogy kell őket megszólítani.

Egy egykori élsportoló

Beszélgettem egyszer egy sportolóval, akinek sikerült leszoknia a drogokról. Elmesélte, hogy hogyan vágta át évekig a szüleit, hogyan hitette el, hogy abban az üvegben vitamin vagy táplálékkiegészítő van. Elmesélte, hogy hogyan csúszott egyre lejjebb, hogy amikor a környezete rájött, hogy mekkora a baj, őt már egyáltalán semmi sem érdekelte, a következő adagot leszámítva. Vagy háromszor próbálta abbahagyni, de visszaesett, majd végül egy szerelem adott neki elég erőt és motivációt a leszokáshoz.

Ez a fiatalember, aki bejárta a drogozás minden állomását, jó tanuló, élsportoló volt, majd a lehető legmélyebbre süllyedt, de felállt belőle, ez a fiatalember el szeretett volna menni az iskolákba, hogy elmesélje a diákoknak, hogy mire számíthat az a fiatal, aki hasonló utat választ. Nem engedték. Hogy miért? A szülők nem szerették volna, hogy egy drogos álljon a csemetéik előtt.

sportoló, mediáció

Ismerek drogos fiatalokat, mindenki, aki a gyermekvédelemben dolgozik, ismer drogos fiatalokat. Nincs szükség semmilyen papírra ahhoz, hogy tudjuk, ki az, aki használ valamit. A szülők, a család, azaz egy támogató közösség nélkül nem tudunk eredményeket elérni. Senki nem tud. A szülők viszont a szakemberektől várják a megoldást. Ördögi kör ez.

Elképzelem, ahogy az anyukák és apukák megkapják a hivatalos papírt gyermekük vér- és vizeletvizsgálatáról: ezúton értesítjük, hogy gyermeke drogot használt. További szép napot. Hova fordulhat? A Gyermekvédelmi Szolgálathoz? Az osztályfőnökhöz? Valamilyen alapítványhoz? Vagy megkérdezi a gyereket, hogy drogoztál, fiam? Mi lesz a válasz?

Kérdésed van? Tedd fel bátran, válaszolni fogok! Kattintson ide!

Ha szeretnél még ennél is több információt a témáról, iratkozz fel a hírlevélre itt:

[wysija_form id=”1″]

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .