Kaptam egy kérdést a mediációval kapcsolatban, amire nem privát üzenetben, hanem nyilvánosan szeretnék reagálni. A hozzászóló szerint a mediáció felesleges, mert ha két ember meg akarja oldani a problémáját, akkor meg is fogja. Ha pedig képtelenek erre, akkor egy mediátor sem segíthet.

Ha ez így lenne, akkor semmi gond nem lenne a világon, elég lenne az akarat, a szándék, máris hosszú szünet után újra beszélnének azok, akik akár évek óta nem szóltak egymáshoz.

Hogyan működnek a konfliktusok?

Nézzünk egy mindenkihez közel álló, ismerős helyzetet: egy családon belüli konfliktust. Történik valami a tágabb családon belül, mondjuk valaki kölcsön ad a másiknak 100 ezer forintot azzal a feltétellel, hogy fél éven belül visszakapja.

Az idő múlik, a pénz sehol. A kölcsönt adó vár, megbeszéli a többi családtaggal, hogy mit tegyen, szóljon-e, kérdezzen-e rá. Kap mindenféle tanácsot, véleményt (persze, szóljál, különben sose látod viszont, vagy ne szólj, csak megsértődik, aztán majd kínos lesz a közös karácsonyozás). Úgy dönt, hogy rákérdez, mikor tudják neki visszaadni a pénzt, mert szükség lenne rá, a gyerek épp külföldre készül, vagy beázott a tető, vagy csak azért, mert ebben állapodtak meg.

A másik fél nem tudja visszaadni, összevesznek, kiabálnak, mindenféle régi sérelem előkerül, mindenki hatalmas érzelmi viharokat él át, a tágabb család két részre szakad. Valaki fellép közvetíteni, hogy majd ő beszél mindkét féllel. Attól fogva mindenki neki panaszkodik, naponta felhívják, hogy: képzeld, ma összefutottam a sógorával, azt mondta, hogy… ez milyen dolog, hogy képzelik, hát milyen egy család ez, máshol nem így csinálják… és csak mondja mindkét fél. A közvetítőként fellépő családtag egy idő után vagy pártot választ, eldönti magában, hogy kinek van igaza, vagy egyszerűen kiszáll a helyzetből.

Következő szint

Az érzelmi szint csökken, de csak akkor, ha nem találkoznak. Ha egy helyen vannak, akkor a sérelmek újra előjönnek, nagyon hamar veszekedés, kiabálás lesz a közös programból. Ezek után a családi események külön kerülnek megrendezésre, de a téma folyton a kölcsön adott pénz és az érintett családtagok körül forog. Beszélnek róla, tanácsokat adnak, győzködik egymást, hogy bizony nekik van igazuk. Az, aki kapta a pénzt, már úgy látja, hogy rengeteg jogtalan sérelem érte, már csak azért sem adja vissza, és kész.

Újabb szint

A család végleg két részre szakad, főleg, ha az a személy, aki egyben tartotta őket, már nem él. Ez a szint évekig, évtizedekig is eltarthat, a konfliktus elhalványul, de a rossz viszony marad. Érzelmi töltet egyre kevesebb van, már nem beszélnek folyton erről, már csak a régi képek nézegetésekor jut eszükbe, hogy tényleg, mi lehet velük. De csúnyán viselkedtek 10-15-20 éve. Az is eszébe jut mindkét félnek, hogy esetleg fel kellene őket keresni, de többnyire mindenki a másikra vár, jelentkezzen ő, elvégre ő volt az, aki…

Hogy lehet egy ilyen helyzetben segíteni?

Tegyük fel, hogy még nem telt el 20 év, csak 5. Még minden fél életben van, még mindenki emlékszik, min is vesztek össze. Beszélni nem tudnak egymással, a konfliktus hatalmas falként tornyosul közöttük, mindenki csak a saját oldalát látja, csak a saját sérelmét érzi. A családból, baráti társaságból senki nem tud segíteni, mindenki valamilyen szempontból érintett.

Felkeresnek egy mediátort, aki egy asztal mellé ülteti a családtagokat (akár a bővebb családot is együtt). Minden érintett lehetőséget kap arra, hogy elmondja, mi történt, hogyan történt, hogyan érezte magát közben. Egy ilyen helyzetben, egy pártatlan fél közreműködésével a családtagok meghallgatják, meghallják egymást, megértik a másik fél helyzetét. Anélkül kimondhatják, hogy haragudtam rád, megbántottál, hogy ezzel még tovább mélyülne a konfliktus. Ki lehet mondani azt is, hogy bocsánat, sajnálom, szeretném megoldani a helyzetet.

A mediáció a jövőre irányul. Ha a felek valóban motiváltak a konfliktus megoldására, képesek eljutni odáig, hogy megállapodjanak abban, hogy az a bizonyos 100 ezer forint mikor kerül visszaadásra, milyen feltételek mellett. A mediátor segítségével a kommunikáció újra megindul, a felek immár ismét egymással beszélnek, egymáshoz szólnak. A mediátor nem dönti el, hogy kinek van igaza, nem az a dolga. A helyzet adott, a konfliktus adott. A cél egy olyan megállapodás megszületése, amellyel minden érintett elégedett, mindenki győztesként állhat fel az asztaltól.

A mediáció nem csodaszer, csupán egy konfliktuskezelési módszer. A megoldás, a megegyezés a felek kezében van, a mediátor közvetít, vezeti a beszélgetést, nem hagyja, hogy az érzelmek eluralkodjanak, hogy valaki elterelje a témát.

3 óra, és több évnyi hallgatás után újra közösen ünnepelhet az egész család.